Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Munkaügyi Kollégiumának a munkaügyi, a társadalombiztosítási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1980)

rakozásoknak", vagy pl. hogy ,,a munkáltatónál a dolgozó munkakörének betöltésére más elképzelések -alakultak ki", illetve, hogy „a dolgozó vezetői magatartásában olyan alapvető hiányosságok tapasztalhatók, amelyek lehetetlenné teszik az iskolában való működését". Nem elégíti ki a világos indokolás követelményét a f entiekhez képest pl. a dolgozó munkaköri alkalmatlanságára való puszta hivatkozás sem, ha nem tűnik ki belőle az a közelebbi konkrét körülmény, mely az alkalmatlanságot kiváltja. Ennek megjelölése viszont részletezés nélkül is világossá teszi az indokolást. Elegendő tehát annak előadása a felmondás indokolásában, hogy pl. az anyagkönyvelő rendszeresen elemi számítási hibákat követ el, de nem. feltétlenül szükséges azoknak az eseteknek a tételes ismertetése, hogy melyek voltak, s mikor, milyen körülmények között történtek a hibák. III. Abban az esetben, ha kétségessé válik az írásban közölt felmondási ok helytállósága, a bizonyítás a munkáltatót terheli [Pp. 164. § (1) bekezdése], minthogy a munkáitatónak áll érdekében, hogy az általa közölt felmondást a munkaügyi vitát eldöntő szerv fenntartsa. A munkaügyi vita során nemcsak a felmondás indokolásában kifejezetten közölt, hanem olyan további tények és körülmények bizonyításának is helye lehet, amelyek — az indokolás keretein belül maradva — azt kiegészítik és alátámasztják. A bizonyítás azonban nem lépheti túl a felmondásban közölt indokolás méreteit, mert az ellenkező álláspont lehetővé tenné, hogy a munkáltató a felmondásának jogosságát olyan új felmondási okra alapítsa, amelyet az írásbeli felmondásában az Mt. 26. §^ának (2) bekezdésében megszabott módon nem közölt. Ebből következik, hogy a munkáltató által eredetileg közölt felmondási okon, illetve okokon felül további felmondási okot a munkaügyi vita során bizonyítani nem lehet. Erre csak újabb munkáltatói felmondás alapján újabb munkaügyi vitában kerülhet sor. ÍV. Az Mt. 2. §-ának (2) és (3) bekezdése egyebek között kimondja, hogy a törvényben megállapított jogokat társadalmi rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni és tilos a joggal való visszaélés. Ez a rendelkezés azt jelenti, hogy a Munka Törvénykönyvén alapuló jogot nem lehet olyan célból gyakorolni, amely ellentétbe kerül a jog által szolgálni hivatott társadalmi céllal. Mindez a munkáltatói felmondási jog gyakorlására is irányadó. Ehhez képest az egyébként fennálló munkáltatói felmondási jog gyakorlása is jogellenessé válik abban az esetben, ha bizonyítottan társadalmi rendel123