Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)
tartási perekben a helyes ítélkezési gyakorlat kialakulása nemcsak az érdekelt felek viszonyában, hanem az egész társadalom szempontjából is jelentős. Tudatosítja a családi kapcsolatra vonatkozó erkölcsi és jogi normákat, nevel a megfelelő helyes magatartásra. Szocialista társadalmunk igen nagy anyagi terhet vállal magára a gyermekek nevelésével és taníttatásával kapcsolatban, emellett azonban a gyermek sorsáért felelős szülő anyagi és erkölcsi gondoskodására is szükség van. A Legfelsőbb Bíróság a tanulmányait folytató gyermek tartási igényének és a tartás mértékének kérdésével már több állásfoglalásában foglalkozott. Ezek az állásfoglalások a továbbtanuló kiskorú gyermek tartásával kapcsolatos kérdéseket rendezték annak a művelődéspolitikai szempontnak a figyelembevételével, amely szerint indokolt követelmény az általános iskola elvégzése után a középiskola elvégzése, illetőleg az azzal azonos képesítés megszerzése. Minthogy az ezzel kapcsolatos tanulmány végzése általában a gyermek kiskorúságának az idejére esik, a tartásra köteles szülőre irányadó a Csjt. 67. §-ában foglalt az a rendelkezés is, hogy a szülő a saját szükséges tartásának a rovására is köteles megosztani kiskorú gyermekével azt, ami a közös eltartásukra rendelkezésükre áll. Az említett kollégiumi állásfoglalások alkalmazása során kifejlődött ítélkezési gyakorlat, a középiskolai tanulmányok végzésének idejére a tartásra való jogosultságot és kötelezettséget változatlanul fennállónak tekinti az esetben is, ha a kiskorúság idejében megkezdett középiskolai tanulmányok befejezése valamilyen okból a gyermek nagykorúságának elérése utáni időre is átnyúlik. Kérdéses azonban, hogy a munkaképes nagykorú gyermek tanulmányainak folytatása esetén milyen feltételek mellett és milyen mértékben követelhet a szülőjétől tartást. A Csjt. 60. §-ának (2) bekezdése tartásra jogosultnak tekinti a munkaképes leszármazót is, ha erre szükséges tanulmányainak folytatása érdekében rászorul. Ilyen esetben a gyermek nagykorúságának elérése után is jogosult a tartásra. A gyermek érdekeinek védelme és a társadalmi érdek ugyanis megkívánja, hogy a gyermek mindaddig kapja a tartást, amíg a szükséges tanulmányait folytatja. A társadalmi fejlődés szempontjából kívánatos és indokolt, hogy a társadalom tagjai minél műveltebbek legyenek, minél magasabb képzettséget szerezzenek, s azok, akik korábbi tanulmányaik eredményeként arra alkalmasnak bizonyultak, a főiskolai, egyetemi végzettséget is megszerezzék. A továbbtanuláshoz fűződő egyéni érdek összhangban áll a társadalom érdekével, s e kettős érdek érvényesülésének előmozdítását zavartalan családi kapcsolat esetén a szülők maguk is alapvető erkölcsi kötelességüknek tartják. A családi kapcsolat meglazulása vagy felbomlása azonban nem lehet indok arra, hogy az említett érdekek háttérbe kerüljenek, különösen nem abban a vonatkozásban, hogy a családi kapcsolat alapján tartásra kötelezett szülő a gyermekének és a társadalomnak az érdekét figyelmen kívül hagyja. A gyermek továbbtanulása a gimnáziumokban, szakközépiskolákban általában biztosítva van. A középiskolai tanulmányok sikeres elvégzése után azonban sor kerülhet valamely szakképzettség megszerzéséhez 77