Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

Az a szülő, aki közvetlen vagy közvetett módszerekkel arra törekszik, hogy a gyermek érzelmi világából kiölje vagy csak elhalványítsa a másik szülő iránti szeretetet és tiszteletet, a jogi következményektől eltekintve kihívja maga ellen a társadalom erkölcsi elítélését. Az a szülő tehát, aki nem egyszerűen csak szereti gyermekét, hanem egyszersmind szívén is viseli annak sorsát és átérzi a gyermeke jövőjéért való felelősségének súlyát, nem engedi magát a gyűlölet, bosszúállás érzései által befolyásoltatni és mind a gyermek elhelyezése, mind pedig annak jövőbeli nevelése tekintetében a saját érdekének alárendelése mellett úgy cselekszik, ahogy az a gyermeke érdekének, jövőjének legjobban megfelel. II. A házassági együttélés megszakítása, a házassági kötelék felbontása szükségképpen felveti az addig mindkét szülővel közösségben élt gyermek elhelyezésének kérdését, azt hogy a gyermek a különváló szülők melyikéhez kerüljön gondozásra. A társadalom feltételezi, hogy a közös gyermek elhelyezésének és további nevelésének a kérdését házaséletük felbomlása esetén is általában maguk a szülők tudják a legmegfelelőbben elrendezni. Ennek megfelelően a Csjt. 76. §-ának (1) bekezdése a gyermek elhelyezését elsősorban a szülőkre bízza. A szocialista erkölcs azonban azt követeli, hogy amikor a szülők ebben a kérdésben döntenek, ne csak önmagukra, hanem elsősorban a gyermek érdekeire legyenek tekintettel. Olyan elhelyezést kell tehát választaniuk, amely a gyermek egészséges testi, értelmi és erkölcsi fejlődését a legjobban biztosítja. Az elhelyezés kérdésében való egyezkedés során a gyermek semmi esetre sem lehet alku tárgya, a házassághoz való ragaszkodás vagy a házasság felbontásához való hozzájárulás feltétele, de legkevésbé anyagi haszonszerzés (tartásdíj fizetése alól való mentesülés) vagy éppen a boszszúállás, zsarolás eszköze. Bármelyik szülőhöz vagy esetleg harmadik személyhez (nagyszülő, más rokon stb.) kerüljön is a gyermek gondozásra, ez nem járhat a gyermek sorsáért való felelősségérzet elhalványulásával. A társadalom ilyenkor is megkívánja, hogy a gyermek és a szülők érintkezhessenek egymással, hogy a szülő figyelemmel kísérhesse a gyermek sorsát, fejlődését, életkörülményeit, tanulmányi előmenetelét, jellemének kialakulását. Az pedig egyenesen szembefordulást jelentene a társadalomnak törvényben is kifejezésre juttatott akaratával, ha a házasságuk felbontása után a szülők bármelyike részben vagy egészben felmentve érezné magát a Csjt. 75. §-ának (1) bekezdése által reá rótt kötelezettségek alól. Azzal tehát, hogy az egyik szülő a gyermeket a másik szülő gondviselésébe engedte át, nem járhat együtt a gyermek elvesztése, de nem csökken a szülőnek a gyermek sorsáért, jövőjéért való erkölcsi felelőssége sem. Ezért a volt házastársak akkor járnak el helyesen, ha a tartás, gondozás és nevelés kérdésében csak a gyermek érdekeit nézik és e tekintetben egymással egyetértésre törekszenek. Ha a szülők a gyermek elhelyezése kérdésében nem tudnak vagy esetleg nem is akarnak megegyezni, az elhelyezés kérdésében a bíróság dönt. III. A Csjt. 76. §-ának (1) bekezdése megjelöli azokat az alapvető szempontokat, amelyeket a bíróságnak a gyermekelhelyezés kérdésében történő döntésénél figyelembe kell vennie. A törvény szerint a gyermeket 58