Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

ártott költekezést olyan mértékben kell megtéríteni, amilyen mértékben a vagyontárgy forgalmi értéke változott (növekedett vagy csökkent). A házastársi vagyonközösség megszüntetése során a megtérítési igények elbírálásánál általában az életközösség megszűnésének időpontjában fennállott vagyoni helyzetből kell kiindulni, a közös vagyon megosztásáig terjedő időben történt értékváltozást azonban figyelembe kell venni, ha az nem vezethető vissza a felek tevékenységére. A Csjt. 31. §-ának (2) bekezdése szerint bármelyik házastárs igényelheti a közös vagyonból a különvagyonba, illetőleg a különvagyonból a közös vagyonba történt beruházások, továbbá a kezelési és a fenntartási költségek megtérítését. Ez természetesen irányadó az egyik házastárs különvagyonából a másik házastárs különvagyonába történt beruházás, a kezelési és a fenntartási költség megtérítése tekintetében is. A megtérítési igény elbírálása szempontjából azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy mi lett a sorsa a megtéríttetni kívánt vagyonnak. Ha például az a vagyontárgy, amelyre a másik vagyonból költekezés történt, a közös használat folytán elhasználódott (különösen ez a helyzet a tartós fogyasztási cikkek huzamos használata esetében), a megtérítési igényt általában nem lehet jogszerűnek elismerni, mert azt kizárja a gazdagodás elenyészése. Az el nem használt vagyontárgyak érdekében viszont — akár különvagyoni, akár közös vagyoni ráfordítás folytán, de ettől függetlenül is — jelentős emelkedés következhet be. Előfordulhat azonban az is, hogy a vagyontárgy értéke elhasználódás folytán vagy egyéb okból csökken. A vagyonmegosztás során ilyenkor a ráfordított vagyonnak olyan értékben kell megtérülnie, amely arányban áll a vagyontárgyban beállott értékváltozással. A Csjt. 31. §-ának (2) bekezdése szerint a vagyonközösség a házassági életközösség megszűnésekor ér véget. Ezért az értékelés szempontjából a megtérítési igények elbírálásánál általában az életközösség megszűnésének időpontját kell figyelembe venni. A vagyontárgyak értéke azonban az életközösség megszakadásának időpontjától a házastársi vagyonközösség felszámolásának rendszerint később bekövetkező időpontjáig változhat. Ha az értékváltozás nem valamelyik félnek a házassági életközösség megszakadását követő időben kifejtett tevékenysége nyomán állott elő, ezt a megtérítési igény elbírálásánál megfelelően figyelembe kell venni. Azt az értékváltozást azonban, amely valamelyik házastárs tevékenységének következménye, ennek a házastársnak a javára, illetőleg terhére kell elszámolni. Ha pl. valamelyik házastárs különvagyonából a közös vagyonba értékemelkedést előidéző beruházás történt, a házastársi közös vagyon megosztásakor mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy a beruházás időpontjában — a vagyontárgy akkori értékéhez viszonyítva — a különvagyonból történt beruházás értéke hány százalékot tett ki. Ezt az arányt kell figyelembe venni a megtérítési igény elbírálásánál és a közös vagyon megosztásának időpontjában fennállott forgalmi értékből ugyanilyen százalékos értéket kell téríteni a felhasznált különvagyon javára, feltéve hogy az életközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása közti időben bekövetkezett esetleges értékváltozás nem valamelyik fél tevékenységére vezethető vissza. 42