Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

Ennek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság Teljes Ülése megvitatta a házassági bontóperekkel kapcsolatos általános szempontokat és az Alkotmány 47. §-ában biztosított jogkörében a bíróságokra kötelező alábbi irányelveket állapította meg. 1. Népköztársaságunk jogi és erkölcsi rendje védi és szilárdítja a házasság és a család intézményét. A házasságot azonban nem tekinti felbonthatatlannak, a teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott, társadalmi rendeltetésének betöltésére alkalmatlanná vált házasság felbontását megengedi. Olyan egyedi ok nincs, amelynek fennállása esetén a bíróságnak a házasságot minden további vizsgálat nélkül fel kellene bontania. Államunk hatékonyan védi a házasság és a család intézményét. A nemzeti jövedelem egyre nagyobb hányadát fordítja szociális juttatásokra, amelyek végső soron a családi élet terheinek könnyítését, a család és a házasság intézményének erősítését szolgálják. Államunk és társadalmunk jelentős gazdasági intézkedései, jogszabályi rendelkezései, erkölcsi közfelfogásunk szocialista szellemű átalakulása a házasság és a család intézményének fejlődésére egészségesen hatottak. A kedvező irányú fejlődés mellett azonban a szocialista társadalom erkölcsi elvei a magánéletben, a közéletben, a munkahelyeken még nem mindig érvényesülnek harmonikus egységben. Az állampolgárok egy része még nincs kellően tisztában a szocialista házasság és a család jelentőségével. Különböző társadalmi körülmények és emberi fogyatékosságok is a házassági kapcsolat meglazulásához vezethetnek. Ha az érzelmi kapcsolat megszűnt és ellentétébe csapott át, a házastársak feladták közös érdeküket és elhagyták egymást, a formálisan fenntartott házasság társadalmilag értéktelenné, sőt károssá válik, a házasság fenntartását sem közösségi, sem egyéni érdek nem kívánja. Családjogi törvényünk 18. §-a éppen ezért úgy rendelkezik, hogy a házasságot bármelyik házastárs kérelmére fel kell bontani, ha a házasélet közöttük teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. Ez a rendelkezés azonban nem tartalmaz olyan egyedi bontóokot, amelynek fennállása esetén a házasságot a körülmények további mérlegelése nélkül fel kellene bontani. Valamely magatartást vagy valamely körülményt önmagában véve nem lehet szükségképpen a házasság felbontására alapul szolgáló oknak tekinteni. Csak a különböző, egymással összefüggő körülmények és ezeknek a házastársakban kiváltott hatásai vezetnek végeredményben olyan helyzetre, hogy a házasélet teljes és helyrehozhatatlanul megromlott, és így a házasság nemcsak a házastársak szempontjából, hanem társadalmilag is tarthatatlanná vált. Ezért a bontóperekben azt kell vizsgálni, hogy ez a helyzet bekövetkezett-e. A felbonthatóság elismerése mellett a szocialista jog a házasság védelmét a társadalom, valamint a házastársak és gyermekeik érdekében különösen fontos feladatának tekinti. E cél elérése érdekében a jog nevelő szerepét is maradéktalanul fel kell használni. 2. A bíróságnak körültekintően vizsgálnia kell, hogy a házasság felbontása vagy a kereset elutasítása milyen hatással járhat a gyermek sorsának alakulására. 23