Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

jegyző azt, hogy a végrendeletnek minősülő okirat érvényes vagy hatályos-e. Kifogásolhatóság esetében a 6/1958. (VII. 4.) IM számú rendelet 52. §-ának (3) bekezdése értelmében a közjegyző köteles erre az érdekeltek figyelmét felhívni. Ha az érdekeltek tájékoztatás után sem emelnek kifogást a végrendelet ellen, az említett kettős feltételnek megfelelő okirat alapján végrendeleti öröklésnek van helye. b) A Ptk. 653. §-a értelmében a végrendelet érvénytelenségét (és hatálytalanságát) hivatalból nem kell vizsgálni, hanem csak akkor, ha arra az érdekelt hivatkozik. Ez a hivatkozás — amint erre a miniszteri indokolás is utal — történhet úgy, hogy az érdekelt a végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt pert indít, vagy úgy, hogy az ellene indított perben az érvénytelenségre védekezésként hivatkozik. Ebből következik, hogy ha a végrendelet — beleértve a szóbeli végrendeletet is — alakilag fogyatékos vagy akarathibás is, nem tekinthető jogilag létre nem jöttnek, mert joghatások fűződhetnek hozzá attól függően, hogy az érdekeltek vagy azok valamelyike a fogyatékosságból származó igényét érvényesíteni kívánja-e. Az alaki fogyatékosságban vagy akarathibában szenvedő végrendelet érvénytelen ugyan, ez azonban az érvénytelenségnek olyan sajátos (relatív) formája, amely csak kifogás esetén vehető figyelembe, hivatalból nem. Ennek további következménye, hogy a végrendeletet csak az érvényesített megtámadási ok alapján és csak a perben álló felek egymás közötti viszonyában (inter partes) lehet érvénytelennek nyilvánítani, és — az esetleges félreértések kiküszöbölése végett — szükséges az, hogy ez az ítélet rendelkező részéből kitűnjék. Mindez vonatkozik arra az esetre is, ha a Ptk. hatálybalépése után kelt végrendelet azért érvénytelen, mert két vagy több személy ugyanabba az okiratba foglalta a végrendelkezését (Ptk. 644. §), továbbá ha az vitás, hogy a végrendelet hatályát vesztette (Ptk. 651. §). Az említett jogelvek irányadók a hagyatéki eljárásban is. Mind a bíróságnak, mind pedig a közjegyzőnek feladata azonban, hogy az előttük folyó eljárásban az érdekelteket a jogaikról és azok érvényesítésének lehetőségeiről tájékoztassák. PK 105. szám A végrendelkező személyazonosságának tanúsítására nemcsak az a végrendeleti tanú alkalmas, aki az örökhagyót előzőleg személyesen ismerte, hanem az is, aki a személyazonosságát egyébként kétségtelen bizonyossággal, tehát hitelt érdemlő módon megállapította. A Ptk. 631. §-ának a) pontja úgy rendelkezik, hogy az írásbeli magánvégrendelet érvénytelen, ha a tanú a végrendelkező személyazonosságának tanúsítására nem képes. A Ptk. 635. §-ának (2) bekezdése szerint ez a rendelkezés irányadó a szóbeli végrendelet tanújára is. A törvény tehát csak azt kívánja meg, hogy a tanú a végrendelkező személyazonosságának tanúsítására képes legyen, arra nézve azonban, hogy a tanút erre milyen körülmény teszi képessé, külön előírást nem tartalmaz, feltételt nem szab. Ennélfogva a tanúzási képességnek nem 188