Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

szerint csak akkor köteles megtéríteni, ha azt vétkesen okozta. A vagyonkezelők felelősségétől eltekintve vétlen károkozás esetében — vagyis, ha a tag úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható — a kártérítési kötelezettség a károkozó taggal szemben nem áll fenn. A biztosítónak azonban a kárt ilyen esetben is meg kell térítenie, mégpedig anélkül, hogy a károkozó ellen megtérítési igényt érvényesíthetne. Ha ugyanis a termelőszövetkezet a vétlen károkozó tagtól nem követelhet kártérítést, ilyen igényt — törvényi engedmény alapján átszálló követelés hiányában — a biztosító sem érvényesíthet. A termelőszövetkezet tagja a termelőszövetkezetnek vétkesen okozott kárt köteles ugyan megtéríteni, felelősségének mértéke azonban vétkességének fokától függően változik. A teljes kár erejéig csak akkor felel a tag, ha a kárt szándékosan okozta. Gondatlan károkozás esetében pedig a tag felelőssége korlátozott. A felelősség mértékét a Tv. 80. §-ának (1)— (7) bekezdései határozzák meg. A kártérítés összegét ezeken a kereteken belül is a Tv. 81. §-ában és a 7/1977. (III. 12.) MT számú rendelet (R.) 110 §-ában meghatározott szempontok körültekintő vizsgálata és értékelése alapján kell megállapítani. Minthogy a biztosító a termelőszövetkezetnek a biztosítási szerződés alapján történt kártalanításával a termelőszövetkezet jogait szerzi meg, nyilvánvaló, hogy a Ptk. 558. §-ának (1) bekezdésén alapuló megtérítési igényét nem az általános (Ptk. 339. §), hanem a termelőszövetkezeti tagok anyagi felelősségére vonatkozó jogszabályok alapján és az azok által megszabott keretek között érvényesítheti. Ezt a következtetést támasztja alá a Ptk. 350. §-ának (5) bekezdése is. A biztosító tehát a károkozó taggal szemben legfeljebb csak annyi jogot szerezhet, amennyi a taggal szemben magát a termelőszövetkezetet is megillette. Más a helyzet a hatásköri szabályozás tekintetében. A Tv. 23., 91., 93. és 94. §-a szerint a tag által a termelőszövetkezetnek okozott kár megtérítése tárgyában az eljárás a termelőszövetkezet szerveinek [vezetőség, a küldöttgyűlés (közgyűlés), illetőleg a szövetkezeti döntőbizottság] hatáskörébe tartozik. Ezek a jogszabályok azonban elsősorban azért nem érvényesülhetnek, mert a biztosító a fizetés tényével a termelőszövetkezet kártérítési igényét a törvény erejénél fogva megszerzi, s ettől kezdve az már az ő követelése. De nem lehet alkalmazni az említett jogszabályokat azért sem, mert a biztosító megtérítési igénye nem függhet attól, hogy az általa már kártalanított termelőszövetkezetnek a döntőbizottsága, illetőleg küldöttgyűlése (közgyűlése) a károkozó tag anyagi felelősségét hogyan értékeli, és hogy a tagot az egyébként őt terhelő kártérítési kötelezettség alól részben vagy egészben mentesíti-e. A biztosító tehát a termelőszövetkezet kártalanítása esetében a Ptk. 558. §-ának (1) bekezdése alapján reá szálló igényt a taggal szemben közvetlenül bírósági úton érvényesítheti. Minthogy azonban a termelőszövetkezeti tag helyzetét és anyagi felelősségének mértékét nem súlyosbíthatja az, hogy a termelőszövetkezet vagyonbiztosítási szerződést kötött és a szerződés alapján kapott kárta174