Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

Ha a jogerős államigazgatási határozatot az azt sérelmesnek tartó fél keresettel támadja meg, a bíróság a kártalanítás módját — az 1960. évi III. törvény 43. §-ában, valamint a 9/1961. (III. 30.) Korm. számú rendelet 69—73. §-aiban foglalt rendelkezések alkalmazásával — az államigazgatási határozatban megállapított módtól eltérően is meghatározhatja. b) Az államigazgatási eljárásban biztosított jogorvoslati lehetőségek kimerítése nem előfeltétele annak, hogy a jogerős államigazgatási határozatot sérelmesnek tartó fél a bírósághoz forduljon. c) Az 1960. évi III. törvény (Bt.) 44. §-a értelmében a bányakár megállapítása, valamint az ennek fejében járó kártalanítás felől — megegye-* zés hiányában — a városi, fővárosi kerületi tanács végrehajtó bizottságának igazgatási feladatot ellátó szakigazgatási szerve, valamint a járási, megyei városi kerületi hivatal igazgatási osztálya a kisajátítási jogszabályok megfelelő alkalmazásával határoz, a határozattal meg nem elégedő ügyfél a határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc nap alatt a bírósághoz fordulhat. A Bt. sajátos módon rendezi a bányakárok megtérítését. A 42. § (3) bekezdése határozottan úgy rendelkezik, hogy a bányakárokat az ebben a törvényben foglalt rendelkezések szerint kell megtéríteni. A kártalanítási eljárás tekintetében tehát a Bt-ben foglalt rendelkezések jönnek elsősorban figyelembe. Márpedig a Bt. 44. §-ában foglalt rendelkezésből kétségtelenül megállapíthatóan a törvényhozó azt tette az államigazgatási hatóság feladatává, hogy mind a bányakár megállapítása, mind pedig a károsultnak járó kártalanítás tekinetében határozatot hozzon. Az államigazgatási hatóságnak tehát érdemben kell a kártalanítás kérdésében döntenie, eljárása nem szorítkozhat egyezség létrehozásának a megkísérlésére. A törvénynek az a rendelkezése, hogy az államigazgatási hatóság az említett kérdésekben a kisajátítási jogszabályok megfelelő alkalmazásával határoz, csak azt jelenti, hogy az államigazgatási hatóságnak a határozatát a kisajátítási jogszabályok megfelelő alkalmazásával kell meghoznia. Ez következik a Bt. végrehajtásáról szóló 9/1961. (III. 30.) Korm. számú rendelet (Vhr.) 76. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésből is. Eszerint a bányavállalat által felajánlott kártalanítással meg nem elégedő károsult a kártalanítási eljárás lefolytatása végett az államigazgatási hatósághoz fordulhat. A kártalanítási eljárás célja tehát nyilvánvalóan az, hogy ennek során az államigazgatási hatóság a jogszabályoknak megfelelő kártalanítást állapítson meg a bányavállalat által felajánlott kártalanítással meg nem elégedő károsult javára. Ezt támasztja alá a Vhr. 76. §-ának (1) bekezdésében foglalt az a további rendelkezés is, amely szerint az államigazgatási hatóságnak szükség'esetén a bányahatóságot szakértőként meg kell hallgatnia. A Bt. 44. §-a értelmében az államigazgatási határozattal meg nem elégedő ügyfél a határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc nap alatt a bírósághoz fordulhat. Eszerint tehát az államigazgatási határozatot nemcsak a károsult, hanem a bányavállalat is keresettel támadhatja meg, ha azt sérelmesnek tartja. Ilyen megtámadásra pedig nyilvánvalóan csak akkor kerülhet sor, ha az államigazgatási határozat megállapítja, hogy a bányavállalat milyen kártalanítást köteles a károsultnak nyújta161