Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

A gazdálkodó szervek egymás közötti viszonyában a késedelmi kamat mértéke tekintetében a 10/1969. (II. 27.) Korm. számú rendeletben és a 60/1970. (XII. 31.) PM számú rendeletben foglaltak az irányadók. PK 51. szám (A PK 412. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) A kártérítési követelés elévülése akkor is a követelés esedékességétől kezdődik, ha a károsult a károsodásáról később szerzett tudomást. Ilyen esetben azonban indokolt lehet a Ptk. 326. §-a (2) bekezdésének alkalmazása. A Ptk. 326. §-ának (1) bekezdése szerint az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált. A Ptk. 360. §-ának (1) bekezdése pedig kimondja, hogy a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes. E két rendelkezés egybevetése mellett kétségtelen, hogy a kártérítési követelés elévülése a károsodás bekövetkezésével kezdődik. Ha a károsodás nem követi nyomon a károsító magatartás (cselekvés vagy mulasztás) elkövetését, hanem később áll be, az elévülést természetszerűleg nem az elkövetéstől, hanem a károsodás bekövetkeztétől kell számítani, mert a kártérítés ebben az időpontban válik esedékessé. A Ptk. 326. §-ában és 360. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel nem fér össze olyan jogértelmezés, hogy ha a károsodás ténye csak később derül ki, az elévülést attól az időponttól kell számítani, amikor a károsult a károsodásról tudomást szerzett, illetőleg tudomást szerezhetett. A kártérítés ugyanis a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékessé válik akkor is, ha a károsult arról — történetesen — később szerez tudomást. Az elévülési idő viszont minden esetben az esedékességkor kezdődik. Minthogy azonban az elévülés lényegében a jogérvényesítés elhanyagolásának, a jogok érvényesítése tekintetében fennálló közömbösségnek a hátrányos következménye, a károsodásról való későbbi tudomásszerzésnek az elévülés szempontjából jelentősége van. A Ptk. 326. §-ának (2) bekezdése szerint ugyanis, ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított egy éven belül — egy éves vagy ennél rövidebb elévülés esetében pedig három hónapon belül — a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már letelt, vagy abból egy évnél, illetőleg három hónapnál kevesebb van hátra. Ha a károsult kárának bekövetkeztéről nem tud, és a körülmények olyanok (pl. a károsult vagyontárgy máshol, vidéken van), hogy arról nem is kell tudnia, ez — legalábbis a tudomásszerzésig — kétségkívül menthető okból akadályozza a károsultat kártérítési követelésének érvényesítésében. Ez alapon tehát az érvényesítési késedelem menthető, és a Ptk. 326. §-a (2) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazásának lehet helye. 158