Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

PK 49. szám (A PK 412. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) Az általános kártérítés megítélésénél a bizonyítási nehézségek csak annyiban jelentősek, amennyiben azok a kár mértéke tekintetében jelentkeznek. Annak megállapításához, hogy a kár mértéke pontosan nem számítható ki, szükséges, hogy a bíróság előzetesen minden rendelkezésre álló és célravezető bizonyítást lefolytasson a kár felderítése végett. Az általános kártérítés tárgyában hozott bírósági határozattal elbírált igény ítélt dolog, az elbírált kártérítési igény újból vitássá nem tehető. Ez azonban nem akadálya annak, hogy az általános kártérítés fejében megítélt járadék felemelésére a Pp. 230. §-a alapján sor kerüljön, vagy az arra jogosított fél perújítási kérelmében az ítélet megváltoztatását kérje, ha a perújítás feltételei egyébként fennállnak. A kártérítési felelősség megállapításának általában csak bizonyított kár esetén van helye. A károsultnak a kárért felelős személytől teljes vagyoni elégtételt kell kapnia. A kárigény fennáll mind a vagyonban bekövetkezett értékcsökkenésre, mind az elmaradt haszonra. Viszont nemegyszer a vagyonban bekövetkezett kár mértéke, de különösen az elmaradt vagyoni előny megállapítása a rendelkezésre álló, a bíróság által hivatalból is feltárt bizonyítékok mellett sem állapítható meg pontosan. A károsultnak a teljes kártérítésre fennálló jogát sértené, és lényegében a károkozónak nyújtana indokolatlan vagyoni előnyt, ha a károkozó azon az alapon mentesülne kártérítési felelőssége alól, hogy a károsult a biztosan bekövetkező károsodásának pontos mértékét nem tudja kimutatni. A Ptk. 359. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés a károsult érdekét szem előtt tartva azt tartalmazza, hogy ilyen esetben — tehát ha a kár mértéke akár csak részben is nem számítható ki — a bíróság a károkozásért felelős személyt olyan összegű általános kártérítés megfizetésére kötelezheti, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas. Ez a rendelkezés biztosítja, hogy a károsult olyan helyzetbe kerüljön, mintha őt kár nem érte volna. A kár, az elmaradt vagyoni előny mértéke a bizonyítási eljárás során általában felderíthető. Ennek érdekében minden célszerű, eredményre vezethető bizonyítást le kell folytatni. Általános kártérítés megállapítására mindaddig nem kerülhet sor, amíg nyilvánvalóvá nem válik, hogy a kár mértéke nem számítható ki. Pl. a pályája kezdetén álló fiatal színésznő súlyos arcsérülése nyilvánvalóan vagyoni károsodást is eredményez, mert választott pályáján tovább nem működhet. Viszont nem határozható meg, hogy mint színésznő a továbbiak során mennyit kereshetett volna, tehát hogy összeg szerint milyen kár érte. A kár mértékére semmiféle bizonyítás nem hozhat eredményt, mert a kár összegét olyan bizonytalansági tényezők befolyásolják, mint pl. a károsult ki nem bontakozott művészeti tehetsége, pályájának változó érvényesülési lehetőségei stb. Ez esetben tehát általános kártérítés megítélésének is helye van, a pontosan megállapítható károkon felül. Akkor ellenben, ha ez az arcsérülés tehetségében kiforrott, érvényesülési lehetőségeit kimerített színészt érint, a kár összege esetleg már 155