Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

Ebben az esetben a 15 000 Ft baleseti kárból mindkét fél a saját kárát viseli. Ha a felperes szabálytalan behajtása nem minősül elháríthatatlan külső oknak, s egyben belátási képessége is hiányzik, vagy fogyatékos, akkor az alperesnek a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése alapján meg kell térítenie a felperes teljes kárát, és a 339. § (1) bekezdésének alkalmazhatósága hiányában viselnie kell a saját kárát is. A 15 000 Ft kár tehát ebben az esetben is az alperes terhén marad. Lehetséges azonban az is, hogy a felperesnek az útkeresztezésbe történt behajtása a szabályosan hajtó alperessel szemben nem éri el a külső elháríthatatlanság határát, de megvalósítja a felróható közrehatást. Ebben az esetben az alperes a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése értelmében nem mentesül ugyan teljesen a kártérítési felelősség alól, de a (2) bekezdés alapján kármegosztásnak lesz helye. Ha a bíróság a felperes felróható közrehatásának arányát 40%-ban állapítja meg, ebből elvileg az következik, hogy a felperes a kár 40%-át maga viseli, 60%-ának megtérítését pedig a Ptk. 345. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján az alperestől követelheti. Kézenfekvő volna a megoldás akkor, ha a baleset alkalmával csak a felperes vagy csak az alperes károsodott volna. Ha ugyanis csak a felperesnek van kára, azt az alperes csak 60%-ban köteles megtéríteni, 40%-át a felperes viseli. Ha pedig csak az alperes károsodott volna, akkor a Ptk. 345. §-ának alkalmazására sor sem kerülhet, és az alperes a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján elvileg követelhetné, hogy a felperes a 10 000 Ft kárának 40%-át térítse meg részére. Kérdés, módosulnak-e a felelősségnek most ismertetett szabályai annak következtében, hogy 3 fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatása közben keletkezett balesetnél mind a két fél károsodott. A Ptk. ebben a kérdésben kifejezetten nem rendelkezik, mert a 345. § csak a kívül álló fél kárának megtérítését szabályozza, az együttes károkozásnak erre az esetére azonban nem tér ki. Márpedig a felperesnek 40%-ra tett felróható közrehatása alapján a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatása közben keletkezett kárnál is együttes károkozásról van szó. A gépkocsit üzemben tartó alperes ugyanis vétkesség nélkül károkozó a felperes 5000 Ft kárának 60%-a (3000 Ft), valamint a saját 10 000 Ft kárának ugyancsak 60%-a (6000 Ft) erejéig, és károsult a saját kárának 40%-a (4000 Ft) erejéig. A kerékpáros felperes pedig vétkes károkozoó az alperes kárának 40%-a (4000 Ft), valamint a saját kárának ugyancsak 40%-a (2000 Ft) erejéig, és károsult a saját kárának 60%-a (3000 Ft) erejéig. A baleset alkalmával keletkezett 15 000 Ft kárból tehát a felperes felróható magatartásával 6000 Ft, az alperes pedig felróhatóság nélkül 9000 Ft kárt okozott. Az együttes károkozásnak ebben az esetben az mutatkozik törvényes megoldásnak, hogy az alperes a Ptk. 345. §-ának (2) bekezdése alapján térítse meg a felperes kárának 60%-át, a felperes pedig a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján téjítse meg az alperes kárának 40%-át. Ennek a megoldásnak elsősorban az az elvi alapja, hogy a megelőzés135