Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

Illetékügyekben 65 hogy a vagyonátruházás oly czélra létesült, amelyre törvény alapján kisajátításnak van helye. Ugyanis a döntés alatt álló esetben állam, törvényhatóság, község, tehát közjogi alanyok ingatlan szerzéséről van sző, amely a dolog természete szerint már előzetesen hatósági tárgyalás anyaga volt s maga a jogügylet csak a törvényben megjelölt közhatóság jóváhagyása mellett lehet joghatályos. A hivatalos tárgyalás, a kisajátítási egyezség s az arra vonatkozó közhatósági jóváhagyás rendszerint elegendők annak felismerésére, hogy az egyezségen alapuló vagyonátruházás a kisajátítási törvény 1—4. §-aiban esetenként felsorolt valamely közérdekű czélra létesült-e. Ha és amennyiben pedig kétely merülne fel, a magyar királyi közigazgatási bíróságról szóló 1896. évi XXVI. törvényczikk II. fejezete, különösen a 112. §. 4. pontja módot nyújt arra, hogy ezt a körülményt ez a bíróság az illetékjog szempontjából megállapíthassa. Ezekből az indokokból a döntvény rendelkező része értelmében kellett határozatot hozni. Kelt Budapesten, a magyar királyi közigazgatási bíróság pénzügyi osztályának 1912. évi január hó 27. napján tartott osztályüléséből. Hitelesíttetett a magyar királyi közigazgatási bíróság pénzügyi osztályának 1912. évi február hó 17. napján tartott osztályülésében. Lásd Uj Dtár X. 316. 1. 1881 : XXXIV. t.-cz. 24. §. 124. Helytelenül kiszabott és illetéktelenül bevett fővárosi átírási dij visszautalásánál a fél 5% kamatmegtérítést igényelhet (6089/1911. K. szám.) Lásd a közigazgatási határozatok gyűjteményében a 236., 357. sorszámú elvi határozatokat, melyek a biróság régebbi gyakorlatát tüntetik fel. Lásd még U.i Dtár X. 152—153. 1. 1883 : VIII. t.-cz. 4. §. 125. A betörés ellen való biztosítás alapján kifizetett kárösszegek után az 1883. évi VIII. törvényczikk 4. §-a szerint 1% illeték fizetendő. Kb.: Azt, hogy a betörés által szenvedett kárt lehet-e elemi kárnak tekinteni vagy sem, a kereskedelmi törvény el nem dönti, az 1883. évi VIII. törvényczikk 4. §-ából azonban világosan kitűnik, hogy azt nem lehet elemi kárnak tekinteni, nem különösen ennek a kifejezésnek a törvényben hozzáfűzött következmények szempontjából. A törvénynek idézett negyedik szakasza ugyanis olyan világosan renDöntvónytár. 1912. 5