Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

Btk. 386., 387. §. 23S nek jelentetett ki, az előző törvény által indítványra jogosítottnak vadelejtése joghatálylyal ne mbir. (C. 1912. febr. 21. 1281. sz. viír1' Azonos: C- 1470/912. sz. V. ö.: C. 9420/904.; 1673/904. és 4866/904. (Uj Dtar VIII. 482. 1.), mely esetek mind azt az álláspontot osztják, hogy a megrendelések gyűjtésével megbízott ügynök nem sorolható a btk. 381. §. 2. pontiában emiitett személyek közé. Btk. 386. §. 395. Nincsen befolyással a B. T. K. 389. §-ába ütköző bűncselekményre nézve az, hogy az a jogügylet, melynek kötésével a hitelezőknek megkárosítása vétetett czélba, érvénytelenség miatt megtámadható, mert a jogügyletnek koholása, tehát egy egyébként is megtámadható ügyletnek létrehozatala a törvény szerint a csalásnak egyik elkövetési cselekménye, sőt a vádlottak is éppen az által követték el a bűncselekményt, hogy jogügyletet koholtak. A különvédőnek amaz érvelése tehát, hogy ifj. P. A. vádlott a szerződés kötése idejében nem lehetett teljeskoru s a szerződés e miatt érvénytelen, nem volt figyelembe vehető. A cselekmény az alsóbiróságok helyes következtetései szerint a bekövetkező végrehajtás előtt a hitelezők megkárosítása czéljából követtetett el, sőt a hitelezőknek kár is okoztatott. A B. T. K. 386. §-ának rendelkezései szempontjából a hitelezőnek megkárosítása nem csak akkor következik be, ha követelése mindenkorra behajthatatlanná lesz, hanem akkor is, ha időlegesen nem juthat kielégítéshez azért, mert követelése behajthatatlannak mutatkozik. Vagyonhiány csak a végrehajtás sikertelen foganatosítása által bizonyítható. C. 7929/91. (Uj Dtár VIII. 491. 1.) Btk. 387. §. 396. I. A Btk. 387. §-a esetében a csődnyitást kivéve, a tényálladék ugyanaz, mint a Btk. 414. §-a esetében; a 387. §. alá eső csalás tehát a csalárd bukás alkatelemeinek figyelembevételével bírálandó meg. Ez a szabály áll a kárösszeg megállapítására, különösen pedig arra is, vájjon a kár 4000 K-t meghalad-e vagy sem. — II. A kár meghatározásánál az az értékveszteség az irányadó, mely a bukás csalárdságát megállapító cselekmények* következtében hárul az összes hitelezőkre. (C. 1912. április 16. 2777/912. sz. a. III. Bt.) Állandó gyakorlat, hogy csődkérés és e kérés elutasítása nélkül e szakasz esete nem forog fenn. C. 8753/98. (Uj Dtár VIII. 494. 1.) C. 2898/86. (Gr. VI. 1623. e.; ö. D. I. 140. 1.) — Csalárd vagyonelvonás, midőn a csőd kimondható nem volt. C. 6144/88. (Gl. VIII. 2337—2341. e.) A Btk. 387. §-a szempontjából az a körülmény, hogy vádlott a vádbeli cselekményt nem a csődnyitást megtagadó végzés előtt,hanem annak meghozotala után követte el, különbséget nem tesz, mert a törvény ezt a megkülönböztetést nem ismeri. C. 5899/911. (Gr. XVIII. 384. 1.)