Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

Nyugdíj 195 csak arra az időre lehetett megállapítani, a meddig a felperesek igényjogosultsága fennáll. Az ekként indokolt részleges változtatással a Curia a másodbiróság Ítéletét egyébként megfelelő indokolása alapján hagyta helyben. (1912. évi január hó 31-én, 865/1911. sz.) 315. A munkaszerződésnél a legtöbb esetben csak fiktív az a feltevés, hogy mindkét fél egyenlően szabad; a ki állását megtartani kénytelen, az nem tudja megóvni a maga legméltányosabb érdekeit. Ezért a modern törvényhozás és ennek hijján a jogos érdek megvédésére hivatott bíróság szükségképpen és kötelességszerűen a gyengébb felet oltalmazza. így keletkeznek azok a rendelkezések, melyek bizonyos megállapodásokat hatálytalanoknak nyilvánítanak. Ezen szempontból itélendők meg a magánalkalmazottak végellátására vonatkozó rendelkezések. A magánalkalniazott rendesen a saját javadalmazásának bizonyos hányadát fizeti a nyugdijalapba; a szabályzat nem mondhatja ki joghatályosan, hogy ezeket is elveszti, ha állását változtatja; ez megfosztaná őt a saját takarékosságával gyűjtött vagyontól és lehetetlenné tenné, hogy helyzetén javitson. A kir. Curia felülvizsgálati tanácsa (I. M. biztositótársasági hivatalnoknak a F. biztosító intézet hivatalnokai és szolgái nyugdijegyesülete elleni perében): I. ... A megállapított tényállásból csak arra a jogi hatályú tényre lehet következtetni, hogy a felperes ugyan R. D. ajánlatára és közvetítésére cserélte fel korábbi állását mostani, előnyösebb állásával; hogy erről a cseréről a F. biztosító intézet egyes igazgatóinak még a felperesnek az intézettől megválása előtt tudomása is volt és hogy ők a felperest nem is akarták meggátolni helyzetének a jobbnak talált állás elfogadásától remélt megjavításában. Ámde mindezek az előzmények és kisérő körülmények . . . mégis csak arra engednek jogi következtetést, hogy a felperes végeredményben önként, saját jól felfogott érdekében és helyzete javításának biztos tudatában lépett ki korábbi állásából és hogy a F. biztosító intézet ahhoz, hogy ő mostani állását elfoglalja, semmiféle alakban nem adta meg azt a beleegyezést, a melyei az alperes egyesület alapszabályainak 12. §-a utolsó bekezdése megkíván ahhoz, hogy a felperesnek korábbi alkalmazásából kifolyóan a nyugdíjra jogosultsága fenmaradjon. Mivel pedig az elperes egyesület nyugdijszabályzata 12. §-ának sem a) pontja, sem utolsó bekezdése nem tartalmaz olyan rendelkezést, a mely a munkaadó és az alkalmazott jogviszonyának az alább érintendő mai társadalmi felfogással megbirálása szempontjából valamely jelentős társadalmi vagy jogi érdekbe vagy pedig az erkölcsiségbe ütköznek, mivel a felperes, a ki az alperes egyesületnek alakulása óta tagja, annak alapszabályaihoz hozzájárult,