Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

Nyugdíjra való igény 193 ennek hallgatólagos elnézése mellett, az állása tekintélyét lealacsonyító önérzetét és becsületét sértő, tüntető elbánásban részesült; ez feljogosította őt arra, hogy a szolgálatból azonnal, felmondás nélkül kilépjen. (C. 1912. május 29. 4399/901. sz. a. VIII. p.t.) Lásd C. G. 129/910. (Gr. XVII. 306—307. 1.; és az itt összeállított joggyakorlatot.) Nyugdíjra való igény. 314. A részvénytársaság közgyűlése nem mondhatja ki, hogy a régebbi közgyűlési határozat folytán létesített külön nyugdijalapot, melyhez a tisztviselők is hozzájárultak, a nyugdíjigények sérelme nélkül megszünteti és^iz üzleti veszteségek fedezésére fordítja. A mindenkori nyugdijtőke a részvénytársaságnak nem korlátlan, hanem a nyugdíjjogosultait igényei fedezésére és biztositékául szolgáló tulajdona. A kir. itélő tábla: felperes keresetének helyt ad. Indokok: . . . Ha valamely részvénytársaság, bár alapszabályai erre nem is kötelezik, alkalmazottjai javára egyrészt a maga vagyonából, másrészt alkalmazottjai rendszeres hozzájárulásaiból egy külön nyugdijalapot avégből létesít, hogy szolgálatképtelenné vált alkalmazottjai és azoknak családtagjai megfelelő nyugalmi ellátásban részesittessenek, a részvénytársaság által alkotott ama nyugdijszabályzat, mely erről a nyugdijalapról intézkedik és arra vonatkozóan a részvénytársaság és alkalmazottjai egymáshoz való jogviszonyát szabályozza, kiegészítő része annak a szolgálati szerződésnek, mely a részvénytársaság és alkalmazottjai között keletkezett; következőleg a nyugdíjalapra vonatkozóan ugy a részvénytársaság, mint alkalmazottjai jogai és kötelezettségei tekintetében irányadóul egyedül a nyugdijszabályzat határozmányai szolgálnak, és a részvénytársaság egyoldalúan a nyugalmi ellátásra jogosított összes érdekeltek hozzájárulása nélkül oly intézkedést, mely a nyugdijszabályzattal ellenkezik, jogszerűen akkor sem tehet, ha intézkedése sem a kereskedelmi törvénybe, sem az alapszabályokba nem ütközik. A tábla alperesnek azt a jogcselekményét, mely által a nyugdijalapot saját üzleti veszteségei fedezésére fordította, jogtalannak ítélte. Mert a nyugdijszabályzat 6., 13. és 20. §§-ai kimondják ugyan, hogy a nyugdijtőke magának az intézetnek, vagyis alperesnek kizárólagos tulajdona, hogy a nyugdíjintézmény tőkéjét maga a pénzintézet kezeli, és hogy a részvénytársaság közgyűlése fel van jogosítva a nyugdijszabályzat rendelkezéseit is megváltoztatni; — ugyanezek a szakaszok azonban mindezt azzal a korlátozással mondják ki, hogy a nyugdijtőke az alperesi intézet esetleges feloszlása, vagy bármi módon való megszűnte esetében csak a nyugdíjigények teljes kielégítése esetén lesz felosztható, hogy a nyugdijalap elszámolásának mindig az alperesi részvénytársaság évi Döntvénytár. 1912. 13