Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)
Szolgálati szerződés 189 gálati viszonyt alperessel több éven keresztül folytatta a nélkül, hogy az 1892. évig élvezett lakbérilletményének az azon évben megszüntetett részét igényelte volna, nem járhat azzal a jogkövetkezménnyel, hogy a kevesebb illetménnyel való jogállapotában való hallgatag megmaradásával a többlet iránti jogáról lemondottnak volna tekinthető és igy az ezen lakbértöbblethez való joga eme magatariása folytán elenyészett volna; ezen az alapon tehát a felperes keresete el nem utasitható. De nem utasitható el a felperes keresete azon az alapon sem, hogy felperes annak folytán nem szenvedett sérelmet, mert az alperes a felperest az 1892. évi április hó 1-én történt előléptetése folytán 3600 kor. fizetésben és 1000 korona lakáspénzben, tehát 4600 korona összilletményben, vagyis az addig élvezett 4400 kor.nál magasabb összilletményben részesitette. A nem vitás tényállás szerint ugyanis az alperes a felperest azzal a kötelezettséggel veíte szolgálatába, hogy a felperesnek addig a Budapest-pécsi vasútnál élvezett illetményeit csökkenteni nem fogja. A felperesnek akkor ott élvezett illetményei kitettek 3200 korona fizetést és 1200 korona lakáspénzt. Az 1892. évi április hó 1-én történt előléptetésnél az alperes a felperes fizetését 3200 koronáról 3600 koronára emelte ugyan, a lakáspénzét azonban 1200 koronáról 1000 koronára leszállitotta. Felperes az alperesnek fentebb ismertetett kötelezettsége alapján nem ahhoz szerzett jogot, hogy az alperestől 4400 korona összilletményt, hanem ahhoz, hogy 3200 korona fizetés és 1200 korona lakáspénz csonkitatlan megfizetését igényelhesse. Amikor tehát az alperes a felperesnek lakáspénzét az 1892. évi április hó 1-én bekövetkezett előléptetése alkalmával 200 koronával csökkentette, az alperesnek jogsérelmet okozott, tekintet nélkül arra, hogy előléptetése folytán azt 400 koronával nagyobb fizetésben részesitette, mert az előléptetéssel járó nagyobb fizetés utalványozásával az alperes csak az őt a szolgálati rendtartás alapján terhelő kötelezettségnek tett eleget, de ennek folytán nem nyert jogot arra, hogy a felperesnek csonkithatlan összegben biztositott lakáspénzét csökkentse. Felpersnek ezek szerint a tőle 1892. évi április hó 1-étől 1906. évi november hó 1-ével történt nyugdijaztatásáig elvont lakáspénztöbblethez jogszerű igénye lévén, az alperest mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával a keresetbe vett tőke . . . (stb.) megfizetésére kötelezni kellett. (1912. évi ápr. hó 16-án, 549/911.) 311. Hivatalától az egyházi bíróság fegyelmi Ítéletével elmozdított tisztviselő a határozat szabálytalansága! esetében is nem illetményeinek kiadását, hanem csak esetleges kárigényeinek kielégítését szorgalmazhatja. A kir. törvényszék: Felperest keresetével elutasitja. Indokok: Felperes theologiai tanár volt a sárospataki ref.
