Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

A kötelmek megszűnése. Teljesítés 173 L-ra ennek életében reá nem hárulhatott, mert ennek esedékességi és kifizetési feltétele B. L.-nak elhalálozása volt és igy az A7. alatti átruházási nyilatkozat tartalma szerint erre az 500 K biztositott részösszegre az átruházás hatálya ki nem terjed. Az idézett biztosítási kötvény tartalma szerint pedig a kötvényből eredő jogoknak más személyre való átruházásához a biztosítótársaság Írásbeli hozzájárulása volt szükséges és a társaságnak az A7. alatti átruházási nyilatkozatban foglalt átruházásához való hozzájárulása is a biztosító-társaságnak a kötvényre 1901. november 26-iki kelettel rá vezetett záradéka szerint, csak a B. L.-ra kötvényből háramiló jogokra vonatkozólag 5000 K erejéig történt meg. Ekként tehát a felperes az átruházás által az A'/, alatti nyilatkozat és a kötvényre vezetett átruházási záradék tartalma szerint a biztositolt B. L. halála esetére fizetendő és az alperes javára gyámpénzárba befizetett kereseti 5000 K, amely B. L.-ra nem háramolhatott, jogot nem szerezvén, erre az összegre és illetőleg ebből az alsóbiróságok által odaítélt összegre irányuló keresetével mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatása mellett, el volt utasítandó. (1912. július 2-án 5102/1911. P. sz. a.) A kötelmek megszűnése. Teljesítés. Tervezet 1275—1304. §. 290. Jogszabály ugyan, hogy a fizető adós a hitelezőtől a fizetés ellenében nyugtát és telekkönyvi bekebelezés esetén törlési engedélyt követelhet, de ennek bélyegköltsége a fizető adóst kikötés nélkül is terheli és csak a nyugta és engedély elkészitése esik a hitelező terhére. — Olyan esetben, amikor a pénzbeli teljesítésnek nem ugyanazon helyben lakó felek közt, gyakorlaton alapuló megállapodással posta utján való küldés által kell történnie, annál a Jogszabálynál fogva, hogy a hitelező a nyugtát csak a fizetés teljesítése után köteles kiszolgáltatni, ez a viszontteljesítés természetszerűleg csak a fizetés teljesítése után lehetséges és ez esetben az egyidejüleges teljesítés lehetősége ki van zárva. A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa: 1912. szeptember 11-én G. 53. szám. Ellenkező: C. 1226/904. (Uj Dtár II. 2. k. 191. 1.)