Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

162 Kötelmi jog mely kartellnek a jövőben működése bírálandó, azonban most utólag, mikor a szerződés fennállására kitűzött idő már letelt, s most már nem csak a lehetőség, de a kartell tényleges működése is bírálat alá vehető, ugy hogy alperes tényekkel bizonyíthatta volna, hogy a kartell a monopolisztikus helyzete által nyújtott hatalmat a közönség kizsákmányolására tényleg kihasználta, most már a turpis causa lehetősége a kartell-szerződés érvénytelenségének a kimondására nem elég. Alperes különösen az 1879 : XL. t.-cz. 128. §-ára és az 1884 : XVII. t.-cz. 162. §-ára való tekintettel kívánta a szerződés érvénytelenségének a kimondását. Kétségtelen, hogy a birói gyakorlat az említett két törvényszakaszban foglalt tilalmat magánjogi téren is szankczionálta azzal, hogy a tilalom megszegésére irányuló szerződéseket turpis causa okából érvényteleneknek nyilvánította, kétségtelen az is, hogy a szerződés 11. pontja a szerződés határozmányait az állami és városi munkákra is kiterjesztette és minthogy a közszállitások rendszerint nyilvános árlejtés utján ítéltetnek oda, a kartellszerződés nyilván a K. B. T. K. 128. §-ának a tilalma alá esik. Azonban kétségtelen, hogy az árlejtés eredményének a meghiúsítására vagy csökkentésére irányulónak csak az oly összebeszélés tekinthető, amely oly magas árakat igyekszik elérni, amelyeket a gazdasági helyzet nem indokolt. Alperes nem állította, hogy a kartell-szerződés ily meg nem engedett magas árak elérésére irányuló czélzattal alakult és működött, az emiitett törvényszakaszra alapított kifogás tehát nem volt figyelembe vehető. Ami végül az ipartörvény 162. §-ára alapított kifogást illeti, a szerződésből kitűnik, hogy a szerződők a bojkottot vagy a munkáskizárást csak mint védelmet kívánták igénybe venni, a munkásoknak éppen, az emiitett szakaszba ütköző magatartásával szemben, a szerződésnek ez a határozmánya tehát nem erkölcstelen czélzatu, hogy pedig a gyakorlatban erkölcstelen módon, nem indokolt esetekben is alkalmazták volna a szóbanforgó rendszabályokat, azt alperes nem is állította. A kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Alperes nem vonta kétségbe, hogy a szerződés mellékletét képező tarifákban megszabott minimális árak az ács-iparágban a szerződés évében fennállott rendes forgalmi árakat meg nem haladták, valónak kellett tehát elfogadni felperesnek azt az állítását, hogy a Budapesti ácsmesterek alkalmi egyesülése, midőn tagjait a meghatározott árakon aluli vállalkozástól eltiltotta, nem arra törekedett, hogy a munkának a kereslet és kínálat törvényei szerint kialakuló rendes forgalmi árát a munkaadó közönség kizsákmányolása czéljából felhajtsa, hanem az egyesülésnek a 2. szám alatti szerződésben kifejezésre juttatott azt a czélját, hogy az egészségtelen verseny káros következménye elhárittassék, az egyesülés csupán a rendes forgalmi árak fentartására való törekvéssel kívánta-