Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

Úrbér és birtokrendezés 133 246. Ha a ház egyes részei a fiumei jogszokáshoz képest töbhek tulajdonában vannak, ebben az esetben a ház ama részeinek használata, amelyek az összes házrészek czéljaira szolgálnak, az összes tulajdonosokat közösen illeti és igy ezek kezelése és az ezekre vonatkozó terhek viselése tekintetében az osztrák polgári törvénykönyv 833. és következő szakaszaiban foglalt szabályok irányadók. (C. 1912. május. 8. 4881/1911. sz. a. IV. p. t.) Lásd az előbbi esetet. 247. A tulajdonostársak bármelyike kérheti a közösség megszüntetését és felperest mint egyik tulajdonostársat jogai érvényesitésében nem akadályozhatja meg az, hogy II. r. alperes javára I. rendű alperes illetőségére elővásárlási jog van feljegyezve, mivel a közösség megszüntetése nem állja útját a kérdéses jog gyakorlásának. (C. 1912. márczius 28. 4445. sz.) Állandó gyakorlat, hogy a tulajdonostársak bármelyike kérheti a közösség megszüntetését, ha ez időszerű vagy a többi tulajdonostárs kárára nem szolgál. Lásd erre nézve a fentebb közölt 152/912. sz. esetet s az itt felhivott jogyakorlatot. Úrbér és birtokrendezés. 248. A királyi adománylevél megszorítást nem tartalmazván, a révjog természetéből következik, hogy a révet fenntartó nemcsak az egyik partról a másikra, hanem innen vissza is jogosítva van vámpénz fizetése ellenében a szállítás eszközlésére. Bpesti 7\:*Az 1890. I. t.-czikknek hatályba lépte előtti időben a révjog a Hármaskönyv II. rész 9. czime értelmében, mint kiváltság kizárólagosan királyi adományozás utján keletkezhetett s elbirtoklás utján a királylyal szemben nem volt megszerezhető, mert a Hármaskönyv I. rész 23. czim 1. §-a értelmében a királyi jog (ius regium) alatt, mely száz éves elbirtoklással megszerezhető volt, a 24. czim szerint csupán a fekvő jószágok és birtokjogok és azok tartozékai voltak értendők, de nem a királyi kiváltságlevélből eredő haszonvételi jog. Ebből pedig önként következik, hogy felperes keresetében k®rülirt révjog kizárólagos tulajdonának bizonyítására elégséges módon hivatkozhatik a királyi kiváltság levélre, mely G. A. herczegnek adományozta a Dunakesz határában a Dunán gyakorolható révjogot, valamint arra, hogy ez a révjog reá G. A. herczeg jogán szállott. Ezzel szemben alperes, aki nem önálló, az ő vagy jogelőde rész« re adományozott révjog tulajdonát igényli felperessel szemben, hanem aki elleniratában azt állítja, hogy felperes és jogelődei vele, az ídperes kir. kincstárral közösen birták az 1801-ben G. A. herczegnek királyi kiváltságlevéllel adományozott révjogot, azt tarto.iott volna bizonyítani, hogy ennek a révjognak közös tulajdona szerzésre alkalmas czimen a révjog akkori tulajdonosával kötött jogügylet