Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

A törvényes esztályrész — kötelesrész 11 5 224. A szülő által megajándékozott gyermekek a kötelesrészre jogosított gyermek kötelesrészéért egymás közt a nekik örökrészükön fölül ajándékozott értékek arányában, a kötelesrészre jogosított gyermekkel szemben pedig az örökrészüket meghaladó ajándékozott értékkel egyetemlegesen felebiek; ez alapon a köteles részért az a gyermek, ki örökrészén felül olyan értékkel van megajándékozva, mely a kötelesrészt fedezi, egyedül is marasztalható. (C. 1911. decz. 6. 2747/911. sz. a. I. p. t.) V. ö. aiább e kötetben C. 3513/911. és C. 1192/905. (Uj Dtár II. 671. h) — A családi kötelékben levő személyek javára különböző időkben tett ajándékozásokra nem nyer alkalmazást az a jogszabály, hogy a köteles részért elsősorban az utóbbi megajándékozott felel, hanem az ilyen megajándékozott személyek a nekik ajándékozott vagyon irányában együttesen felelősek. Curia 1911. április 26. 5713/910. sz. a. I. p. t. (Gr. XVIII. 180. 1.) A leszármay.ók megajándékozása esetében a megajándékozott részéről a sortartás kifogása sikerrel nem érvényesíthető. C. 885/910. I. p. t. (Gr. XVII. 174. 1.) Lásd még erre vonatk. C. 2734/909. (Gr. XVI. 194. 1.) és az itt összeállított joggyakorlatot. A köteles rész elsősorban a hagyatékból elégítendő ki, és csak ha ebből ki nem telik, áll be az ajándékozottak felelőssége. C. 3790/909. sz. I. p t (Gr XVn. 174. 1.) 225. A köteles rész kiszolgáltatása tekintetében az ajándékozás sorrendjére való tekintet nélkül az egyetemleges kötelezettség nem csupán a törvényes leszármazókat, hanem a törvényes leszármazóval együttesen megajándékozott házastársat is terheli. (C. 1912. szept. 11-én 1034. P. sz.) 226. Ingatlan átruházása ellenében vállalt tartás értéke, midőn az átruházó rövid idő múlva meghalt; csekély lévén, ajándékozás forog fenn. C: Olyan esetben, amidőn az ajándékozó tartása az ajándékozott vagyon jövedelméből ki nem telik, annak a kérdésnek a megítélésénél, hogy vájjon a vagyonátruházás ajándékozás vagy pedig visszterhes ügylet s hogy ekként az átvevő a kötelesrészért felelős-e vagy sem, nem az az irányadó — miként a másodbiróság kifejti, — hogy vájjon az átruházó tartásával, élettartamának a valószínűség alapján való hosszúságát véve számításba, milyen koczkázattal jár, hanem az a döntő, hogy a valóságban teljesített tartás milyen értéket képvisel. Helyesen járt el tehát az elsőbiróság, amidőn az átruházott 1080 korona értékű ingatlan és 100 korona értékű ingó vagyonnal szemben a 170 korona 90 fillér és 200 korona átruházott tartozáson felül csak a valóban teljesített 4 heti tartás értékét, 40 koronát vette visszteherül számításba s igy az ügyletet ajándékozásnak minősítette. Az elsőbiróság helyes megállapítása szerint a kötelesrész 496 korona 5 fillér; erre a felperes a hagyatékból 160 koronát kapott; a hiányzó 336 korona 5 fillért az alperesek mint ajándékozottak felelősek . . . (1912. június 12-én, 5771/1911. sz.)