Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

104 Öröklési jog 204. Az irott hitbér jogi természeténél fogva a férj által halála esetére a neje részére tett ajándékozásnak lévén tekintendő, miat ilyen az özvegyi jog kielégítése szempontjából az özvegy terhére számításba veendő, ha a beszámítással való juttatás czélzata ia fent'orgó körülményekből megállapítható. (C. 1911. decz. 12. 2655/911. sz. I. p. t.) Az irott hitbér a férj által halála esetére neje részére tett ajándékozás lévén, ilyen ajándékozásból eredő követelés a kötelesrészre jogosítottak ebbeli igényét nem csorbíthatja, következésképp az irott hitbér nem képez olyan hagyatéki terhet, amely kötelesrész kiszámításánál figyelembe vehető volna. C. 5377/906. (Gr. XIV. 570. 1. Magánjogi Dtár I. 116.) Az ajándékul adott vagyonnak az özvegyi jog kielégítése szempontjából az özvegy terhére beszámítása. C. 2289/910. (Gr. XVÍI. 130. 1.) 205. A városi polgárok özvegyeire a volt jobbágyok özvegyeinek özvegyi tartásáról szóló 1840. évi VIII. t.-cz. 18. §-a nem alkalmazható s ennélfogva erre a törvényszakaszra való hivatkozással nem követelhetik az örökhagyó gyermekei mostoha anyjuk özvegyi jogának egy gyermekrészre való szorítását, hanem annál az általános jogszabálynál fogva, hogy a leszármazó örökösök az örökhagyó özvegyének özvegyi jogát társadalmi állásának megfelelő lakásra és tartásra szoríthatják, a megfelelő előfeltételek fenforgása esetén az özvegyi jognak csak ily irányban való megszorítását igényelhetik. (C. 1912. január 21. 3389/911. P.) Állandó gyakorlat. C. 998'910. (Gr. XVII. 127. 1.) C. 6867909. I. ?>. t. (Gr. XVI. 157. 1.) és C. 2240/95. (Gr. VII. 416. 1. Gl. III. 135. 1. Ö. D. V. 158. 1.) Növedékjog. (Tervezet. 1860—1863. §§.) 206. I. Növedékjognak csak végrendeleti öröklés esetén és egyéb feltételek mellett csak akkor van helye, ha a társörökös az örökséget el nem fogadja, vagy el nem fogadhatja. — II. A végrendelet érvényessége csak az eljárás folyamán érvényesített jogalapon bírálható meg; a felebbezésben érvényesített uj megtámadási jogalap figyelembe nem jöhet. (C. 1912. április 30. 5591/911. sz. a. I. p. t.) Ad I. v. ö.: C. 4941/910. (Gr. XVII. 136- 1.); 2579/901- (Gr. VII. 461. 1. Gl. III. 293. 1., Uj Dtár II. TI. 566. 1. C. 7343/905. (Gr. XIV. 725. 1.) 3893/904. Gl. III. 293. 1., Uj Dfár II. 566. 1. C. 7343/905. (Gr. XIV. 725. 1.) 3893/904. 563. 1.) C. 7691/902., 1355/99., 1822/904. (U. o. II. 656. 1.) C. 1175/911., 11/911. (Gr. XVIII. 178. I.) Utóöröklés. (Tervezet 1834. és 1864—1884. §§.) 207. Ha az örökhagyó végrendeletében akként intézkedett, hogy az örökös magtalan elhalálozása esetére utóörököst rendelt,