Magyar döntvénytár, 17. kötet - 1910 (1911)

Haszonbérlet 293 A felebbezési bíróság, elfogadva az elsőbiróság ítéleti tényállását, azt állapította meg, hogy az alperes a korcsmát 1910. március havában eladta S. J.-nak, ennek következtében a bérletet a felperesnek 1910. szeptember 29-re felmondotta, s a két izben is történt felmondás közül a másodízben történt felmondást a felperes oly fenyegetés után, hogy ha ki nem megy, ugy fogják kihúzatni, amely alkalommal a felperes kárigényéről semmiféle kijelentést nem tett. A per főkérdésére vonatkozó e tényállás mellett a felebbezési bíróság a felperest kártérítési keresetével abból az indokból utasította el, hogy a felperes a felmondást kárigényeinek kifejezett fentartása nélkül, vagyis feltétlenül fogadta el, és a bérleti szerződés időelőtti megszüntetésébe feltétlenül belegyezett, s ezért az időelőtti megszüntetés czimén az alperestől semmit sem követelhet. A felebbezési bíróság ítéletének ez a jogi álláspontja azonban téves, és alaposnak találtatott a felperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy a felebbezési bíróság ezzel a döntéssel jogszabályt sértett. Az A. alatti szerződési okirat nem tartalmazza azt, hogy az alperes a bérleti szerződést a bérlemény eladása esetére felmondás utján idő előtt megszüntetni jogosult volna, kétségtelen tehát, hogy ez a felmondás jogtalan volt. Minthogy pedig a fenti tényállás szerint az alperes a felmondást a bérlemény eladása okából s kényszer utján kilakoltatással (kihúzás) való fenyegetés mellett tette meg, és minthogy az ingatlan bérlemény vevője a felperest a bérleményben megtűrni nem tartozott volna, a felperes ebben a kényszerhelyzetben az időelőtti és jogtalan felmondást a bérleti szerződésnek a vevő részéről per utján való megszüntetése bevárása nélkül elfogadhatta anélkül, hogy ezzel az elfogadással kártérítési igényéről lemondottnak volna tekintendő, habár a felmondás elfogadásának kijelentésekor kárigényét kifjezetten fenn nem tartotta is, — mert a kárigényről való lemondásnak vagy világosan kijelentett szavakkal kell történnie, vagy kétséget kizáró tényekből következtetni, de a fenforgó esetben egymagában abból a tényből, hogy a felperes kárigényét kifejezetten fenn nem tartotta, a jogról lemondás nem következtethető. Jogszabály lévén pedig az, hogy a bérbeadó olyan esetben, a«űkor a bérleti szerződés az ő hibájából szűnik meg, a bérlőnek kártérítéssel tartozik, a felperes kártérítési igénye a felebbezési bíróság ítéletének megváltoztatása mellett meg volt állapítandó és e részben nem bír döntő befolyással az a felebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállás, hogy a felperes a felebbezési tárgyaláson azt jelentette ki, hogy az elfogadott másodszori felmondáskor a bérlemény tényleg eladva még nem volt. (1910. november 29. G. 221. sz.) 435. Ha a haszonbérleti szerződés alapján a haszonbérlő a bérlemény területén építkezést végez és ezek költségeit jogositva volt a haszonbérleti idő alatt éyi 390 koronás részietekben a ha-