Magyar döntvénytár, 17. kötet - 1910 (1911)

Kiirt öntés a kárt okozó cselekmény, illetve mulasztás kérdésében a felelősség felett döntött és pedig a kárt okozó cselekmény illetve mulasztás folytán támadt összes kárra nézve, vagyis a m. kir. Curia nemcsak azt mondta ki, hogy az elevátor megsérülése folytán támadt kárt fel- és alperes egyenlően tartoznak viselni, hanem és főleg azt, hogy az elevátor vontatása közben az elevátor és a vasúti hid összeütközése mindkét fél mulasztásának eredménye, tehát a két per félnek ezen kárt okozó cselekménye folytán egymásközt keletkezett jogviszonyát döntötte el. Minthogy pedig a jelen perbeli káreset szintén ezen összeütközés eredménye, a felelősség kérdésében a m. kir. Curia Ítélete a felekre nézve itélt dolgot képez. Éppen ezért mellőzve a periratoknak a beszerzését s a felelősség kérdésének ujabbi vitatását: a kir. törvényszék biróilag jogerősen megállapítottnak találta azt, hogy alperes a jelen perbeli káreset tekintetében felperessel egyenlő felelősséggel tartozik s a kárt felperessel egyenlő részben köteles viselni. Annál inkább állapíthatta meg ezt a kir. törvényszék, mert a m. kir. Curia idézett ítélete csupán perújítással lenne megdönthető, addig pedig a Curia ítélete meg nem támadható. Jelen perben csupán az az eldöntendő kérdés, hogy a vasutihid megsérüléséből eredt kár a felperes által fiztetettnek állított 4000 K értékű volt-e és hogy felperes a m. kir. államvasutnak ezt a 4000 K-t kifizette-e? Felperes az E) alatti nyugtával és a J) alatti hivatalos levéllel kívánta ezeket bizonyítani, becsatolván még C) alatti másolatban a kárleletről a máv. által felvett 'hivatalos jegyzőkönyvnek és kárbecslésről felvett F., G., H. alatti hivatalos számláknak másolatait. Alperes tagadásba vette az okiratok valódiságát, mire felperes a valódiság tekintetében tanubizonyitást s az eredeti iratok beszerzését kérte a Máv .-tói. Alperes ellenezte ezt a bizonyítást, a kir. törvényszék azt nem tartotta szükségesnek, mert a bizonyítandó kérdést a felperes által benyújtott okiratokkal bizonyítottnak találta. Ugy az E) alatti nyugta, mint az E) alati levél a Máv. igazgatósága által, tehát közhatóság által hivatali hatáskörükben kiadott szabályszerű hivatalos aláírással ellátott okiratok lévén, teljes bizonyító erővel birnak, minélfogva ezekkel szemben alperest terhelte bizonyítási kötelezettség az irányban, (hogy ez okiratok hamisak. Alperes azonban ezt meg sem kísérelte bizonyítani. Minthogy pedig ezen két okirat tartalma bizonyítja, hogy H. F. L. a kérdéses vasutihid megrongálásából eredt kár megtérítése fejében 4000 K-t fizetett a Máv. pénztárába, csupán az a kérdés marad határozatlanul, hogy a fizető H. J. L. azonos-e felperessel és bir-e alappal alperes ama kifogása, hogy felperes az ő megkérdezése és tudta nélkül nem volt jogosult e fizetést teljesíteni. A kir. törvényszék a keresk. eljárás 23. §-a értelmében hivatalból állapította meg, hogy az E) alatti kiállítása idején a felperesi czég tulajdonosa H. J. L. volt s ekként a fizetést a felperesi czég teljesítette. , Nem bír alappal alperes másik kifogása sem, mert a károkozás 1902. május 20-án történt, a kárlelet felvétele a C) alatti szerint 1902. május 22-én eszközöltetett, mig az alperes által jelen perbeli felperes Döntvény XVII. 18