Magyar döntvénytár, 17. kötet - 1910 (1911)
Á szerződések tárgya 247 nek érvényesítése polgári peres útra tartozik (1905. január 17-én 906/1905. I. M. sz. és 101.052/IIL B. 904. B. M. sz. alatt kelt minisztertanácsi határozat) s ezért alperesnek a bíróság hatásköre ellen emelt kifogása alaptalan. . A kereseti előadás szerint továbbá felperes szolgálati bérét azért nem követelte, mert alperes oly kijelentéseket tett, hogy róla máskép akar gondoskodni, ismételten kijelentette, hogy őt örökösévé teszi, sőt 1896-ban, midőn az erzsébetfalvi 2699. sz. betétben 2—31. hrsz. a. foglalt telkeket megvette, kijelentette, hogy ezeket neki adja s azokat nevére fogja íratni. Bár nem vitás az, hogy felperes 1894-ben férjhez ment, amikor két vagy négy éven át alperes háztartásától távol is volt s ettől az időtől kizártnak kell venni, hogy peres felek közt a házasságon kivüli együttélés még mindig fennállott volna, mind a mellett a korábban évek hosszú során fennállott házasságon kivüli együttélésre való tekintettel alaposan következtethető, hogy alperes a felperes részéről vitatott örökség kilátásba helyezését, a telkek felperesre írásának igéretét nem egyedül teljesített gazdasszonyi szolgálatainak jutalmául, hanem azért tette, hogy felperest az együttélésért vagyoni előnyben részesítse. Ezekre való tekintettel a tábla ugy találja, hogy felperes kereseti követelésének nemcsak 20.880 korona, de a vitatása szerint neki ajándékozott telkek 18.000 korona egyenértékének megfizetésére irányuló része is a házasságon kivüli együttélésből keletkezett vagyoni igény érvényesítését czélozza. Minthogy azonban a házasságon kivüli együttélés a közerkölcsiségbe ütközik s ezért az annak tartalma alatt az együttélő felek által egymás részére teljesített munkák, valamint az abból kifolyólag egymással szemben vállalt kötelezettségek bírói uton érvényesíthető kötelmet nem létesítenek, ugyanazért az elsőbiróság ítéletét helyben kellett hagyni. C: Mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatja. Indokok: Nem vitás a felek között, hogy a felperes 1873-ban, mint cselédleány, havi 16 korona bérrel állott az alperes és ennek még akkor élő neje szolgálatába, valamint az sem vitás, hogy midőn 1875-ben az alperesnek neje egy kis gyermek hátrahagyásával elhalt, a felperes továbbra is az alperes házánál maradt. A kereset szerint az alperes nejének elhalálozása után, a felperes átvette az alperes háztartásának vezetését és nála mint házvezető gazdasszony 1905-ben lett elbocsáttatásáig működött, de ezen idő alatt házvezetőnői tevékenységeért dijat vagy bért nem kapott, mert ismételten kijelentette az alperes, hogy ezek helyett másképen óhajt a felperesről gondoskodni, amennyiben halála után örökösévé teendi, sőt 1896-ban, mikor Erzsébetfalván 30 telket vásárolt, kijelentette, hogy azokat a felperesnek adja és nevére fogja iratni, minthogy azonban ezen telkeket az alperes 1901-ben 18.000 koronáért eladta és a felperest elküldte, az alperesnél 29 éven keresztül teljesített gazdasszonyi működéséért havi 60 korona dijat számítva, összesen 20.880 korona megítélését kéri.