Magyar döntvénytár, 17. kötet - 1910 (1911)

202 Dologjog úrbéri egyezség alkalmával a volt földesúr által tulajdonából iskolai célokra kihasított föld az akikori r. kath. iskolának jutott tulajdonába s igy felperes község annak tulajdonát a maga részére, bár községi iskolai célokra nem követelheti. G. 1910. szept. 27. 2492/910. 341. Földesúr és úrbéresek között a kőszénre nézve az 1871. évi LlIlT l.-ez. életbelépte előtt létrejött egyezség joghatályát az 1871. évi LIII. t.-cz. nem érinti. C: A tábla Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az ideigl. törv. szab. VII. része 1. §-ának c) pontja az 1859. évi október haváig, a földbirtokosok javára s mások kizárásával kiszabott kőszénbányanyithatási és felkérhetési időt akkép élesztette fel, hogy a törvényhozás máskép rendelkezéséig a földbirtokos beleegyezése nélkül kőszénkutatásra való engedély, annál kevésbbé bányászati adomány a bányahatóságok részéről senkinek sem adható, ugyanazon szakasz d) pontja pedig ott, ahol az úrbéri összesítésnek még helye van, a bármely földön felfedezendő kőszéntelepet a volt földesúri birtok tartozékának nyilvánította. Minthogy az alperes által csatolt úrbéri egyezség az 186-4. szeptember 23-án, tehát az ideigl. törv. szab. keletkezése után jött létre, kétségtelen dolog, hogy Gsolnok volt úrbéres községben közvetlenül az úrbéri egyezség megkötése előtt a jogi állapot az volt, hogy az abban az időben fennállott jogszabály szerint a kőszénhez való jog a volt földesurat, tehát alperest illette, még pedig ugy a volt földesúri, mint a volt jobbágyi földeken. Az ideigl. törv. szab.-oknak most ismertetett rendelkezései az ált. bányatörvénynek a kőszénkutatásra és a kőszénbányaadományozásckra vonatkozó intézkedéseivel csak annyiban függenek össze, hogy abban a föltevésben, mikép a magyar törvényhozás a bányajog iránt a szénbányászat fejlődésére kedvező irányban a közel jövőben intézkedni fog, a földbirtokos részére, az ált. bányatör v. 284. §-ától eltérőleg, a kőszénhez való jogot nem határozott évekre, hanem a törvényhozás ujabb rendelkezéséig adja meg és hogy a földbirtokos engedélyét nem csupán az 1857. márczius 19-én kelt császári rendelet 2. és 4. §-aiban körülirt területre, hanem az országban levő bármely területekre nézve, amelyen akárki szén után kutatni és szénbányát nyitni kiván, megszerzendőnek mondja ki. A Csolnok község volt úrbéresei és az alperes között létrejött, már hivatkozott úrbéri egyezség 7. §-a a kőszénre nézve azt tartalmazza, hogy mivel az ideigl. törv. szab. rendelkezéseivel a kőszénnyerésnek földesúri joga ismét visszaállíttatott, a földesúrnak a szénkutatásra és szén nyerésre vonatkozó ez a joga az azon barátságos egyezség szerint kihasított úrbéri szántóföldekre, erdő- és legelőterületekre is önként értetődőleg változatlanul fenmarad. Ennek az egyezségi pontnak a világos értelme szerint tehát a volt földesúr a volt jobbágyok beleegyezésével a szénre vonatkozó azokat a jogokat, amelyek öt az egyezség kötése idejében fennállott