Magyar döntvénytár, 17. kötet - 1910 (1911)

A tulajdon 191 társaságra szállt, a jogátruházástól kezdve tehát kisajátítónak a jogutód alperes tekintendő, aki mint ilyen az 1881 : XLI. t.-cz. IV. fejezete (44., 60. §.) értelmében akár egyezség, akár bírósági eljárás utján szereztettek meg a vasút czéljaira az ingatlanok, azok lejegyzése előtt a kisajátítást szenvedőt kártalanítani köteles. A felperes kereseti jogához tehát szó sem férhet s minthogy az átruházó engedélyes jogán érvényesített jogok tekintetében az alperes az engedményessel egy tekintet alá esik; minthogy továbbá az alperes nem is állítja, hogy közte és a felperes között közvetetlen valamely uj megállapodás létesült volna, a 3. alatti kisajátítási szerződés valódi tartalmának megállapítása tárgyában hozott ítéletek az alperessel szemben is irányadók. (1910. május 17. 954. sz.) 330. Értékveszteség czimén nem állapíttatott meg semmi sem kártalanítási összegül, mert a kisajátítás alá eső csekély terület elvétele után is egy 2608 D-öl nagyságúnak megmaradó terület nem lesz szabálytalanabb alakú s 2608 G-öl területen teljes kényelemmel s mindenféle beszálló fuvaros vendég igényeit is kielégítő módon lehet a szállodai és vendéglői ipart folytatni s még kiránduló helyül szolgáló tágas kerthelyiséget is fenn lehet tartani. (C. 1910. aug. 22. 4117/910.) A valódi és teljes kártalanításnak megfelel az az összeg, melylyel a kisajátítást szenvedő szerezhet olyan minőségű és értékű ingatlant, amilyen tőle kisajátittatott. C. 120/906. (Gr. XIII. 300. 1.). 331. Az utczaszabályozásra átengedett területre a község tulajdonjogot a törvénynél fogva szerez és a kártalanítási eljárás megindítására a törvény által fel van jogosítva. Ebből pedig önként következik, hogy a tulajdonjognak kisajátítás utján való megszerzéséhez egyéb esetekre nézve a kisajátítási törvény 5. §-ában feltételként előirt miniszteri engedély előzetes megszerzése ugyané törvény 21. §-a esetében nem szükséges s a kártalanítási eljárás e nélkül is megindítható. C: A becsatolt közigazgatási ügyiratok tanúsága szerint, G. Ö. és G. J.-né a szombathelyi 1903. sz. tjkvben felvett 138. hrsz. telken álló házuk helyén uj házat építeni szándékozván s miután ez a ház a hatóságilag megállapított építési vonalon részben kívül áll, telküknek a vázrajzon megjelölt 365 négyszögöl kiterjedésű részét utczaszabályozásra átengedni kénytelenek. Ilyen esetekre az 1881: XLI. t.-cz. 21. §-a akként rendelkezik, hogy az igy átengedett terület kisajátítási jogczimen községi vagyonná válik és hogy a becsérték megállapítása s készpénzben megfizetése az e törvény IV. fejezetében foglalt szabályok szerint történik. Nyilvánvaló a törvénynek ebből a rendelkezéséből, hogy az utczaszabályozásra átengedett területre ilyen esetben a község