Magyar döntvénytár, 17. kötet - 1910 (1911)

üi ükJés az egyházi személyek után 135 V. ö.: C. 5801/906. (Gr. XV. 490. 1.); G. 6797/902. (Gr. VII. 431. 1.). 271. A tábori lelkész által a katonai kincstártól élvezett fizetés a lelkészi működésért járó egyházi javadalmazást képez, melynek megtakarításából származott papi hagyatékra nem az általános, hanem a különleges öröklési szabályok alkalmazandók. Temesvári T.: A végrendelet nélkül elhalt H. I. 1848. július hó 26-án az erdélyi püspöki egyházíMCA'yére pappá szenteltetett, 1857—1891-ig- tábori lelkész volt s mint ilyen nyugdíjaztatott. O. M., kisk. O. V. és kisk. O. F. örökhagyó elhalt nővérének lemenői, tehát örökhagyó vérrokonai. Vitás az, hogy mivel örökhagyó, mint tábori róni. kath. lelkész az államtól kapta fizetését, a nyugdiját, a hagyatékában való öröklésre nézve a közönséges magánjogi szabályok, vagy a közönséges öröklési szabályoktól eltérő külön jogszabályok nyernek-e alkalmazást. Az 1894: XVI. t.-ez. 127. §-a szerint a végrendelet nélkül elhalt alsóbbrendű róm. kath. papok hagyatékában való részesedés tárgyában az eddigi anyagi jogszabályok^ tehát az általános öröklési szabályoktól eltérő külön jogszabályok tartattak fenn joghatályukban. Minthogy pedig örökhagyó tábori lelkészszé való kineveztetése előtt az erdélyi püspöki egyházmegyéhez tartozott s az 1891-ben történt nyugdíjaztatása után a es. és kir. tábori helynöknek 3425/91. sz. rendeletével ismét az erdélyi püspöki egyházmegye joghatósága alá bocsáttatott vissza, kétségtelen, hogy az örökhagyó hagyatékában való részesedésre nézve az erdélyi püspöki egyházmegyében hatályban levő, a közönséges öröklési szabályoktól eltérő különleges szabások nyernek alkalmazást. A Magyarország erdélyi részében hatályban levő s a világi egyházi személyek utáni öröklési jogot szabályozó 1822. évi egyházmegyei zsinat határozatai a vagyon eredetére, vagyis arra nézve nem tesznek különbséget, hogy a hagyaték szorosan vett egyházi javadalom jövedelméből, avagy pedig egyéb nem egyházi forrásból származik-e. Minthogy a zsinat határozmányainak 3. és 6. §-ai szerint a végrendelet nélkül elhalt erdélyi alsóbbrendű róm. kath. papok hagyatékát, a vagyon eredetére való tekintet nélkül, négy egyenlő részre kell osztani s ebből 1/\ az egyházmegyei papnevelő-intézetet s az elaggott papok alapját egyenlő felerészben, 1/4 rész az egyházat, V4 rész a rokonokat és 1/4 rész a szegényeket illeti, ha azonban a rokonok szegények, a szegényekre eső /\ részt is a rokonoknak kell kiadni s minthogy a rokonok szegények s a m. kir. igazságügyi, vallás- és közoktatásügyi miniszternek a végrendelet nélkül elhalt alsóbbrendű kath. papok hagyatéka tárgvában 1904. június 19-én T. 107/15. I. M. sz. alatti rendelete 1." §-ának 12.