Magyar döntvénytár, 17. kötet - 1910 (1911)

Lemondás 121 251. Az apa által örökrészére kielégített és fitestvére javára lemondott leánygyermek az apa által később alkotott végrendeletben javára tett kedvezményben nem részesülhet. Kalocsai Tsz.: I. r. alperes a végrendelet anyagi érvénytelenségét vitatta, előadván, hogy örökhagyó a végrendelkezéskor akaratának szabad elhatározási képességével nem birt, mert aggkori butaságban szenvedett. A bíróság a per adataiból azt a meggyőződést merítette, hogy örökhagyó az írásbeli magánvégrendeletét ép észszel, szabad akaratelhatározással tette s igy I. r. alperes kifogása alaptalan; nem foghat tehát helyt a törvényes örökösödés s így tárgytalan 1. r. alperes ama kifogása is, hogy felpereseket mint törvényes örökösöket a hagyatékból semmi sem illeti meg, mert öröklési jogukról a maguk és törvényes örököseik nevében az ő javára lemondottak, minek bizonyítására egy felperesek által aláirt 1901. január 29-én kelt nyilatkozatot csatolt a hagyatéki eljárás során. Ezen nyilatkozatra alapítja I. r. alperes az előbbi kifogás megdőlte esetére azt a kifogását, hogy a végrendeletben a felperesek részére tett intézkedések hatálytalanok, mert végrendelkezőnek a lemondó nyilatkozat következtében nem állott jogában felpereseket végrendeletében bármiféle vagyoni előnyben részesíteni. Ez a kifogás alaptalan. A nyilatkozat csupán felperesek aláírásával van ellátva, s annak kijelentését, hogy fejenként 1600 K-val az örökhagyó után nekik jutandó örökség tekintetében kielégítve érzik magukat s az örökhagyó utáni öröklésről I. r. alperes javára lemondanak, foglalja magában. A nyilatkozat 1901-ben kelt, míg a végrendelet 1907-ben; a lemondás tehát nem vonatkozhatott örökhagyó azon vagyonára, amelyet felpereseknek később végrendelet utján fog juttatni, mert a lemondás idejében örökhagyó halála esetére a törvényes öröklés állapota állott fenn, s igy felperesek, miután a lemondó nyilatkozatban ki nem jelentették, hogy a végrendelet után rájuk eső hagyatéki vagyonról is lemondanak, csupán a törvényes öröklési jogukról voltak I. r. alperes javára lemondottaknak tekintendők; igy a lemondó nyilatkozat örökhagyót végrendelkezési szabadságában jogilag nem akadályozza, még akkor sem, hogyha ahhoz ö a maga aláírásával kifejezetten hozzájárult volna; nem változtat a dolgon az sem, hogy felperesek visszteher mellett mondottak le I. r. alperes javára, annál kevésbbé, mert a lemondásért visszteherként fejenként nyert 1600 K nem I. r. alperes, hanem örökhagyónak vagyonából lett kifizetve. Igy tehát I. r. alperes és felperesek közt örökségkielégitési szerződés létre nem jött, hanem csupán örökhagyó és felperesek közt, örökhagyó tehát attól felperesek javára el is tekinthetett.