Magyar döntvénytár, 13. kötet - 1906 (1908)

Btk. 12. 33 időre szóló bont állított ki. Minthogy G., ki időközben arról értesült, hogy B. L. hamisan játszott, a bont lejáratkor nem fizette ki. B. L. előbb sürgönyöket, majd leveleket intézett hozzá németországi állomáshelyére amelyekben azzal fenyegette, hogy a mennyiben adósságát záros határidő alatt ki nem fizeti, feljelenti őt az ezredparancsnokságnál, ha pedig ez sem használ, magánál a császárnál. G. a fenyegetés folytán még sem fizetett, mire B. L. tényleg feljelentette őt az ezredparancsnokságnál. Erre G. megküldte B. L. fiának Bécsbe a 10.000 lirát. Egyszersmind azonban feljelentést tett vádlott ellen zsarolás miatt. A bpesti tsz. a Btk. 350. §-a alapján 3. hónapi fogházra ítélte vádlottat, a nélkül, hogy vizsgálat tárgyává tette volna, vájjon ez esetben a magyar törvény enyhébb-e, mint az elkövetés helyén (Ausztriában és Németországban) fennálló törvény. A bűnösség tekintetében a bpesti T., valamint a C. is helybenhagyták a tsz. ítéletét, de mindkét felsőbíróság belebocsátkozott a concurráló büntető törvények összehasonlításába. Bpesti T.: A Btk. 12. §-a értelmében oly esetben, ha a bűntett vagy vétség büntetése az elkövetés helyén enyhébb annál, melyet a magyar Btk. megállapít; az előbbi alkalmazandó. Előrebocsátva azt, hogy a vád a Btk. 350. §-ára alapíttatott, és hogy az elsőfokú ítélet a vádlott terhére semminő irányban, így a minősítés dolgában sem felebbeztetett, a német birodalmi Btk. 253. és 16. §§. szerint, egy hónaptól öt évig terjedhető fogházbüntetés, az osztrák Btk. 98. §-ának b) pontja és a 100. §-nak első bekezdése szerinti hat hónaptól egy évigleni súlyos börtönbüntetés, valamint a magyar Btk. 350. és 25. §§-ai szerinti egy naptól három évig terjedhető fogházbüntetés tételének összevetéséből kitűnik, hogy a vádbeli cselekményre a magyar Btk. állapítja meg a legenyhébb büntetést; mihez képest a kir. T. a vádbeli cselekményre a Btk. rendelkezését alkalmazta. (1905. május 12. 3107.) , C.: A kir. T.-nak ama megállapításával kapcsolatosan, mely szerint vádlott a vádbeli cselekményt Bécsben kezdte meg a fenyegetést tartalmazó sürgönyök feladásával és A-ban (sértett németországi állomáshelye) végezte be, a honnan a kizsarolt pénzösszeg vádlott részére Bécsbe küldetett, a védelem azt vitatja, hogy vádlott a magyar büntetőtörvény ii. §-ának alkalmazásával felmentendő azon az alapon, hogy a vád alapjául szolgáló tett sem az osztrák, sem a németbirodalmi törvény értelmében nem képez büntetendő cselekményt, a mennyiben a német birodalmi törvény és Ítélkezés szerint a zsarolás tényálladékához megkívántatik, hogy a vagyoni előny jogtalan legyen, azonban a kártyanyereség, illetve az abból származó követelés, noha ugy a német, mint az osztrák magánjog szerint bírói uton nem érvényesíthető, még sem jogtalan, mihez képest a kártyaadósság megfizetésére való törekvést nem lehet jogellenes vagyoni haszonra irányult törekvésnek tekinteni. A kir. Curia e törvények rendelkezéseivel is foglalkozva azt találta, hogy a vádbeli cselekmény Németországban követtetett el, mert a fenyegetést tartalmazó sürgönyökről a sértett fél A-ban értesült és ennek hatása alatt ott intézkedett a szóban levő 10.000 lira kifizetése GrlU-íél© Döntvénytár, XIII. 3