Magyar döntvénytár, 13. kötet - 1906 (1908)

Állami alkalmazottak illetmény i és nyugdíjügyeiben. 21 nyugdíj és gyermeknevelési járulék csak ennek a 2 évnek elteltével folyósítandó. Indokok: Az 1885: XI. t.-cz. 34. §-a szerint kétségtelen, hogy a nő, illetve gyermekek, a férjnek (atyának) már 5 évi beszámítható szolgálata alapján állandó ellátásra szereznek igényt. A vitássá tett jogkérdés azonban az, vájjon ezen ellátás csak az esetben illeti-e meg az özvegyet és gyermekeket, ha a férje, illetve atya 5 évi szolgálata után, de 10 évi szolgálatának betöltése előtt a tényleges szolgálat tartama alatt hal meg, vagy pedig akkor is. ha a férj (atya) annak következtében, hogy az 1885. évi XI. t.-cz. 20. §-ának a) és d) pontjaiban emiitett ellátási feltételek a 10 évi szolgálati idő betöltése előtt állanak be; a törvény 28. §-a alapján beszámítható javadamazásának két évi összegével végkielégittetett? . . . A kérdés eldöntésénél különösen figyelembe kellett venni azt, hogy a törvény 5. §-a az özvegyi és gyermeknevelési ellátási igémelvesztését oly esetekre mondja ki, midőn a férj (atya) nyugdíjigénye az állammal szemben saját ténykedése folytán szűnik meg, és pedig oly ténykedése folytán, mely az igény alapját — a szolgálat által szerzett érdemet — magára az alkalmazottra nézve is megsemmisíti. Ámde ettől az igény megszűnéstől lényegesen különbözik és épen ezért egészen más mérlegelés alá esik a végkielégítés, mely nem semmisiti meg a szolgálat által szerzett érdem jogalapját, és a melyről a jelen esetben van szó. A törvény 20. §-ának a) és d) pontjai szerint az állami alkalmazottakra nézve megállapított ellátási feltételek bekövetkezése esetén ugyanis, az illető alkalmazottnál annak akaratától függetlenül talál alkalmazást a törvény 28. §-ának azon rendelkezése, hogy a mennyiben 10 évi szolgálattal még nem bír, 5 évi szolgálaton tul 2 évi javadalmazással végkielégitendő. Ezen kivül figyelemre méltó érv az is, hogy a törvény egyetlen szakasza sem rendelkezik arról, hogy az ekép végkielégitett alkalmazott özvegyének és árváinak ellátási igénye megszűnik, — pedig a törvény az özvegy és árvák ellátási jogosultságának megszűnési eseteit kifejezetten sorolja fel . . . De az eddig felsorotakon kivül nyomatékos érvet nyújtanak ezen álláspont mellett a végkielégítés természetéből és rendeltetéséből folyó következtetések is . . . A végkielégítés ugyanis az állami alkalmazott által szerzett ellátási igény kielégítésére szolgál. A nő és a gyermekek pedig feltételesen már megszerezték az igényt, mielőtt a férj (atya) ellátási igénye kielégítést nyert volna, és csakis annak az érvénysitése marad függőben a férj (atya) haláláig. A férj (atya) végkielégítése éppen nem oly jogi tény, mel\ ezt a szerzett igényt feltétlenül megszüntetné. Nem oly jogi tény pedig azért, mert a törvény a végkielégítésnek ily hatályát nem mondja ki; mert az igénynek a férjre, nőre és gyermekekre nézve közös alapját a végkielégítés meg nem semmisiti, s a férj (atya) igényének csakis teljesítés utján történt megszűnését eredményezi,