Magyar döntvénytár, 13. kötet - 1906 (1908)

Bp. 434. §. 2 i 5 463. C.: A nyilvánosság kizárásának el nem rendelése miatt a Bp. 384. §. 9. pontja alapján használt semmiségi panasz, mint a törvényben kizárt a Bp. 434. §. 3. bek. értelmében visszautasítandó. (1905. márcz. 1. — 1842.) 464. C: A magánjogi igény megállapítása miatt használt részben vissza kellett a panaszt utasítani azért, mert nincs a törvényben elfogadva oly semmiségi ok, melynek alapján a panasz most kiemelt részét vizsgálat tárgyává lehetne tenni; a panasznak eme részét tehát a törvényben kizártnak kellett tekinteni. ('905. aug. 22. — 75I4-) 465. C.: Minthogy a vádlott bűnösségét már az elsőfokú ítélet megállapította s ez ítélet ellen a vádlott és a védő csak a büntetés kiszabását illetően éltek felebbezéssel, ugyanők a másodfokú ítéletet a Bp. 385. §-ának 1. a) pontja alapján perorvoslattal törvényszerűen már meg sem támadhatják, ennélfogva semmiségi panaszaiknak a Bp. 385. §-ának 1. a) pontjára alapított részét visszautasítani kellett. (905. okt. 25. — 9142.) 466. C: Vádlott és védője az elsőfokú ítélet ellen csak azért éltek felebbezéssel, mert vádlott bűnössége a Btk. 414. §-ának 3. pontjában meghatározott cselekményre nézve is megállapittatott. Vádlottnak és védőjének felebbezése a Btk. 414. §-ának 1. pontja alá eső vag\ onelvonásra nem vonatkozván, az elsőfokú ítélet vádlottra nézve e tekintetben jogerejüvé vált, minélfogva a jogérvényesen elbírált kérdésben a másodfokú ítélet ellen használt semmiségi panasz, mint törvény által kizárt jogorvoslat vissza volt utasítandó. (905. decz. 13. — 10707.) Megsemmisítés a 385. §. 1. a) p. alapján. 467. C.: Az esküdtbíróság Ítélete a W. L.-né vádlott és védője részéről a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján használt és W. I. vádlottra vonatkozóan e §. utolsó bekezdése szerint hivatalból figyelembe vett semmiségi okon, a gyilkosságra való szövetség bűntettére (Btk. 288. §.) és abból folyóan a mindkét vádlottra megállapított fegyházbüntetés mérvére vonatkozó részében megsemmisítendő volt azért, mert az esküdtek a W. L.-né vádlottra vonatkozóan hozzájuk intézett A. csoport I. főkérdésre, a gyilkosság bűntettére való felbujtásra: „nem"-mel, a II. kisegítő főkérdésre vagyis a szándékos emberölés bűntettében bünsegédi minőségben való bünrészességre: ,,igen"-nel felelvén, a kérdések megállapításánál kitüntetett bírósági utasítás szerint a gyilkosság bűntettére irányzott szövetségre vonatkozó III. kisegítő főkérdés elesettnek lett volna tekintendő, mert különben a II. főkérdésre adott igenlő felelet kizárja az ugyanazon