Magyar döntvénytár, 13. kötet - 1906 (1908)

I&2 Bp. 384. §. 5. p., 384. g. 5. és 9. p. hogy midőn a birósá^ indítvány hiánya czimén felmentő ítéletet hoz, az ügyet mégis érdemlegesen letárgyalja — hogy tehát Ítéletének kimondása előtt a ténváüást tisztába hozza. 380. Pécsi T.: A védelem részéről a Bp. 384. §. 5. pontja alapján bejelentett semmiségi panaszt cl kellett utasítani, mert a bonczolást megelőzően felvett jcgvzőkönyvből az tűnik ki, hogy az orvosszakértők a bonczolást az eljáró biró, jegyzőkönyvvezető és birósági tanuk jelenlétében, a hulla azonosságának szabályszerű megállapítása után teljesítették és a jegyzőkönyv is ugyanazon a napon Szederkényben lett felvéve, így habár nem is felel meg a szabályokna k, hogy a vizsgálóbíró a szemle eredményét, a leletet azonnal jegyzőkönyvbe nem vétette, és hogy nemcsak a szakértői véleményt, hanem az egész jegyzőkönyv szövegét nem a jegyzőkönyvvezető, hanem az egyik orvosszakértő irta be, Eötvös albiró pedig csak láttamozva aláirta, ez a körülmény a jegyzőkönyv hitelességét le nem rontja. A bonczolást ugyanis a járási és a körorvos telj esitették, a kiknek véleményét a Bp. 245. §. _'. bekezdése éppen a testi sértéseknél különös hitelességgel ruházza fel; a Bp. 236. §-a első bekezdésében foglalt ama rendelkezésnek, hogy a szemle tárgya rendszerint a vizsgálóbíró jelenlétében vizsgálandó meg, elég lett téve, a 4. bekezdésben pedig meg van engedve a vizsgálóbírónak, hogy a szemlénél, vagy annak egy részénél ne legyen jelen és csak arról köteles gondoskodni, hogy a szakértői vizsgálat hitelessége biztosittassék, a mi jelen esetben, mikor a hujlabonczolást két hatósági orvos teljesítette, tényleg megtörtént. Hasonlóan nem volt íigyelembe vehető a bonezjegyzőköny v ellen felhozott az a kifogás, hogy a bonczolásról vádlottak nem értesíttettek, velük a szakértők nevei nem közöltettek, hogy ők ennek folytán ellenőrző szakértőt meg nem nevezhettek, mert faluhelyen az ily bonczolás köztudomású dolog, azt rendcsen a kör- és járásorvos mint állandó szakértők teljesitik, de különben is a Bp. 230. §. 1 bekezdése értelmében a felek értesítése nem feltétlenül szükséges, a a terheltek pedig a Bp. 228. §-a értelmében csak oly ügyekben kérhetik az ellenőrző szakértő alkalmazását, a hol különös szakértelem kívántatik. A bonezjegyzőkönyv tartalmát tehát, a mely az általános kellékeknek s a Bp. 242. §. végbekezdésének, a mi jelen esetben irányadó, megfelel, a kir. ítélőtábla a halál okának megállapítására bizonyítékul annyival inkább elfogadta, mivel azt a vádlottak a vádirat elleni kifogásaikban semmi tekintetben nem kifogásolták, (1906 szeptember 6. í68l.) Bp- 3^4- §• 5- 9- p, 381. C: A panaszok alaptalanok, mert a 384. §. 5. pontjának eseíe egyáltalában nem foroy fenn, miután az, hogy N. tanú az előzőleg kihallgatott K. tanú jelenlétében volt kihallgatva, a Bp.