Magyar döntvénytár, 13. kötet - 1906 (1908)

St. 31. §. 139 St. 31. §. A St. 31. $-ba ütköző vétségek a tsz. hatáskörébe tartoznak. 282. C: Indokok: Az 1897 : XXXIV. t.-cz. 18. §-ának II. p. határozza meg, hogy az 1848 : XVIII. t.-cz.-be ütköző vétségek és kihágások közül melyek tartoznak a járásbíróságok hatáskörébe; az előbb nevezett törvény 17. §-ának 4. pontja pedig kimondja, hogy azok a vétségek, melyek a járásbíróságok hatáskörébe utasítva nincsenek, a törvényszékek hatáskörébe tartoznak. A vád tárgyát képező azon cselekmények, amelyek politikai tartalmú czikkeknek napilapban biztosíték letétele nélkül való közzététele által követtettek el, az 1848 : XVIII. t.-cz. 31. §-ába ütköző vétségek, mert e törvényszakaszban vannak büntetendőknek nyilvánítva, tehát e §. alapján képeznek delictumot (Btk 1. §.) A sajtótörvény 30. §-a az időszaki lap kiadásának csak közigazgatási föltételeit állapítja meg, de sem a büntetendőséget nem mondja ki, sem büntetést nem állapit meg. A cselekménynek vétséggé minősítése is csak a 31. §. alapján lehetséges, mert az 1880 : XXXVII. t.-cz.-nek a sajtó utján elkövetett cselekmények minősítését szabályozó 7. $-a a sajtótörvénynek azon §-aira utal, amelyekben büntetés van megállapítva. Minthogy pedig a sajtótörvény 3r-dik §-ába ütköző vétséget az 1897 : XXXIV. t.-cz. 18. §-ának II. pontja nem utalja a járásbíróság hatáskörébe, az tehát a törvényszék hatáskörébe tartozik. Ezek szerint a vádba helyezett vétségek meghaladván a kir. járásbíróságnak és a kir. törvényszéknek első-, illetőleg másodfokú hatáskörét, eljárásuk a Bp. 384. §-ának negyedik pontjában meghatározott semmiségi okot állapítja meg. Tgvanezért ítéleteik a Bp. 437. §-ának második bekezdése értelmében megsemmisítendők voltak és az 1848 : XVIII. t.-czikk 31. §-ába ütköző vétségek a velük kapcsolatos kihágásokkal együtt elsőfokú elbírálás végett a kir. törvényszékhez voltak utasitandók. (1904. nov. 23. — 9569.) 283. C.: (Je. é. 175.) : A. St. 31. §-ába ütköző cselekmén}- vétséget képez, melynek elbírálására elsőfokon a kir. trv.-szék bír hatáskörrel; e vétség miatt a tárgyalást a vádlott távollétében megtartani nem lehet; ily vétség esetén a pénzbüntetést fogházra kell átváltoztatni. Megsértette tehát a kir. járásbíróság a törvényt és pedig: az 1880 : XXXVII. t.-cz. 7. §-ának utolsó bekezdését, midőn a fent körülirt cselekményt kihágásnak minősítette; az 1897 : XXXIV. t.-cz. 17. §-ának 4. pontját, midőn annak elbírálását hatáskörébe vonta; a Bp. 540. §-át, midőn a tárgyalást a vádlottak távollétében tartotta meg és ítéletet hozott; végül a Btk. 92. §-át midőn a vádlottakra kiszabott pénzbüntetéseket elzárásra változtatta át. (1905. febr. 28. — 1803.)