Magyar döntvénytár, 12. kötet - 1905 (1907)

Btk. 258. és 259. §§. 83 J.-nek abban a tettében, hogy az előbbi a „Temesvái r Zeitungéban, a „Dunkle Verbrechen" feliratú sajtóközleményben azt állította D.-ról, hogy méhmagzat elhajtásra alkalmas szert vett be; M. J. pedig a hajadon főmagánvádlóról azt a tényt állította, hogy anyának érezte magát, sarjadzó élet elleni bűntettnek lett áldozatává, mert a szégyent kikerülendő, a cs.-i szülésznőnél keresett tanácsot és segélyt. Ehhez képest mindkét alsóbiróságnak ítélete e vádat illetően meg volt semmisíthető és mindkét vádlottnak egy-egy rendbeli rágalmazás vétségében való bűnössége megállapítandó. (1905. nov. 9. 9582. szám.) Valakinek kizárása bizonyos ügynöki teendőkből nem meggyalázás. A közzététel és a terjesztés fogalma. 223. C.: A főmagánvádló képviselője a Bp. 385. §-ának a) p.-jára hivatkozással azért jelentett be semmiségi panaszt, mert a vádlott által közzétett nyomtatvány bűncselekmény tényálladékát foglalja magában. A perorvoslat indokolása erre nézve lényegileg azt fejti ki, hogy a körlevélnek az a tartalma, hogy a főelárusitók a főmagánvádlóval szemben „bárminemű (sorsjáték-) üzleti összeköttetéstől minden körülmények között tartózkodni szíveskedjenek", gyanúsítást jelent. A semmiségi panasz alaptalan. A vádlott védekezéséből kifolyólag első sorban az volt vizsgálandó, hogy a vádlott által nyomtatásban kiadott körlevélnek a részvénytársaság főelárusitóihoz küldése megfelel-e a „terjesztés" azon fogalmának, melyet a Btk. 259., illetve 261. §-ai a minősitett becsületsértés tényálladéki eleméül megkívánnak. A kir. Curia ugy találta, hogy az eljárás adatai szerint 150 példányban kinyomatott, és mintegy 130 főelárusitónak megküldött levél, daczára annak, hogy a „szigorúan bizalmas" felírással volt ellátva, oly nagy kör és oly számos személy részére tétetett vádlott által hozzáférhetővé, hogy cselekménye a törvényben említett „terjesztés" fogalma alá esik. De bár ezek szerint a vádba helyezett tett magában foglalja ugy a közzététel, mint a terjesztés ismérveit, a vádlott mégsem volt bűnösnek kimondható, mert a körlevélnek fent idézett szavai nem meggyalázok. Azok nem tartalmaznak mást, mint egy üzlet vezetőjének az üzlet meghatalmazottaihoz intézett felhívását arra, hogy az ügyködést bizonyos kereskedői érdekeknek figyelembe vételével folytassák. Kétségtelen, hogy az üzlet vezetőjének joga van ilyképpen intézkedni és az ügyködés köréből egyes személyeket ki is zárni; a melv kizárás egymagában véve meggyalázónak semmiképpen sem tekinthető. Jelen esetben az intézkedés alakja sem foglal magában sértést; az a körülmény pedig, hogy a czimzettek esetleg azt a következtetést vonhatják le belőle, hogy az igazgató a főmagánvádló iránt bizalommal nem viseltetik, őt az ügynöki teendőkre alkalmatlannak tartja, nem képez becsületbevágó gyanúsítást és e tekintet semmi esetre sem akadályozhatja az üzlet vezetőjét abban, hogy az 6*