Magyar döntvénytár, 12. kötet - 1905 (1907)

Ó52 Kereskedelmi törvény. 1714. Az a körülmény, hogy az alkalmazott a szolgálati viszonyt huzamosabb időn át folytatta a nélkül, hogy az őt megillető nagyobb illetményt igényelt volna, nem tekinthető ez iránti jogáról való lemondásnak. M. k i r . C u r i a: Elsősorban az a kérdés bírálandó el, hogy a felperesnek követelési joga elenyészett- e annak következtében, hogy felperes az alperesek szolgálatában megmaradt a nélkül, hogy a keresetbe vett vasút szolgálatából öt megilllethető lakbértöbbletet igényelte volna. Jogok, vagy lemondás, vagy a jogoknak bizonyos időn át nem gyakorlása következtében előállott elévülés folytán enyésznek el. Azt, hogy felperes arról az esetleges követelési jogáról kifejezetten lemondott volna, a mely őt a vasút alkalmazással járó lakbér emelkedése czimén megilletheti, az alperesek nem is állítják. Az e részbeni követelési jogának elévülése folytán beállott elenyésztéséről pedig azért nem lehet szó, mert felperes eme követelési jogának elévülése kérdésében az általános magánjogi szabályok lévén irányadók, az elévülésre megkívánt 32 év le nem telt. Minthogy pedig maga az körülmény, hogy felperes a szolgálati viszonyt alperesekkel több éven keresztül fentartotta és folytatta, a nélkül, hogy a vasút lakbérilletménynek keresetbe vett többletét igényelte volna, nem járhat azzal a jogkövetkezmény nyel, hogy a kevesebb illetménynyel való jogállapotában való hallgatag megnyugvásával őt a többlet iránt esetleg megillethető jogáról lemondottnak volna tekinthető s igy ez a joga eme msgataríása folytán elenyészett volna. Mindezeknél fogva ki kellett mondani, hogy a felperes követelési joga el nem enyészett. (M. kir. Curi* 1905 november 28. 646/904.) 1715. A kereskedelmi alkalmazott, ki határozott időre fogadtatott fel épp ugy követelheti törvényes felmondási időre járó illetményeit, mint az, a kit határozatlan időre fogadnak fel. Minthogy felperes, mint a közadós részvénytársaság bécsi képviselője ezen minőségénél fogva kétségtelenül fontosabb teendőkkel megbízott, tehát oly kereskedelmi alkalmazottnak tekintendő, a kit az ipartörvény 92. §-a értelmében három havi felmondás illet meg; nyilvánvaló, hogy a felperesi követelésnek az 1901. május havára hátralékos 40 K. 80 f. és az 1901. június és július havára felszámitott 200— 200 K., összesen 440 K. 80 f. szolgálati illetményekből álló része a felperesnek a törvényes felmondási időre járó fizetését, s ekként az 1902. évi márczius havában csődbe jutott közadós tömegével szemben a csődtörvény 60. §. 1. pontja szerint első osztályba sorozandó követelését képezi, a min nem változtat az, hogy felperes nemcsak a felmondási időre, hanem a szerződésileg kikötött szolgálati időnek a felmondási időt meghaladó részére is követel fizetést, mert az a kereskedelmi alkalmazott, ki határozott időre fogadtatott fel, ha főnöke törvényes ok nélkül időelőtt azonnal elbocsátja, épp ugy követelheti a törvényes felmondási időre járó illetményeit, mint az az alkalmazott, a kit hatázatlan időre fogadnak fel és törvényes ok nélkül, a felmondás mellőzésévé azcnnal elbocsátanak; követelheti akkor is, ha kikötött szolgálati időnek a törvényes felmondási időt meghaladó részére külön