Magyar döntvénytár, 12. kötet - 1905 (1907)

650 Kereskedelmi törvény. áll. Alperesnek az a további kifogása, hogy felperes kere­setét, mely szerinte tulaidonképen teljesitésre iráyuló kereset, a tőzsdei szokások 57. §-ában megállapított 30 napon tul, tehát elké­setten indította meg, szintén alaptalan, mert a kereset tényleg meg­állapítási kereset és mert a hivatkozott 57. §-ban meghatározott 30 napi elévülési határidő kizárólag az 57. §. A) pontjára vonatkozik, tehát átadás vagy átvétel körüli késedelmet tételez fel. A perköltsé­gek a vesztes alperest terhelik. (Bpesti tőzsdebiróság 1904 november 15. 1109/1904. sz. a.) 49- §• 1709. A kereskedelmi törvény 49. §-a értelmében mindazon ügy­letek által, melyeket a kereskedelmi meghatalmazott főnöke nevében köt, tekintet nélkül arra, hogy az ügylet világosan a főnök nevében köttetett-e vagy a fennforgó körülményeknél fogva a szerződők aka­rata szerint a főnök nevében kötöttnek tekintendő, harmadik szemé­lyek irányában jogokat egyedül a főnök szerez. (Curia 1905 novem­ber 7. 1325/1904. sz. a.) 1710. Ha a főnök alkalmazottját a létrejött megállapodáshoz képest baleset ellen biztosítja, az alkalmazott által szenvedett baleset­ből származott igényeket maga lévén köteles a biztosító társaság ellen érvényesíteni, — ha ezt elmulasztja, az ebből származott kárát az al­kalmazottnak megtéríteni köteles. (Curia 1905 január 18. 839/1904.) VI. Segédszemélyzet. 55- §• 1711. A takarékpénztár volt igazgatójának évi segélydijat sza­vazott meg s azt az intézet fennállásának tartamára kivánta biztosí­tani, a miért is, ha a takarékpénztár fennállásának időtartamát meg­hosszabbította és ez alapon működését alapszabályszerüleg folytatja, az alapszabályoknak részbeni módosítása nem bir azzal a hatálylyal, mintha az eddig fennállott takarékpénztár megszűnt és helyébe egy uj intézet alapult volna, s nincs jogosítva a segélydij fizetését meg­tagadni. A k i r. törvényszék: Az alperesi takarékpénztár oly ér­telmű határozatot hozott, mely szerint felperes részére az általa, mint az intézetnek volt vezérigazgatója által, szerzett érdemei elismeréséül havonként előre fizetendő 600 forint évi segélydijat szavazott meg azzal a meghatározással, hogy ezen összeg a takarékpénztár alapsza­bályszrü tartama, vagyis 1903 február 20-ig feltétlenül folyósítandó, Alperes a segélydij kifizetését megszüntette azon az alapon, hogy az intézetnél: megalakulásakor 30 évben megállapított alapszabályszerü tartama lejárt és ennélfogva felperesnek a segélydijra való igénye megszűnt; ezzel szemben felperes azon állásponton áll, hogy a segély-

Next

/
Thumbnails
Contents