Magyar döntvénytár, 12. kötet - 1905 (1907)

Btk. 296. §. 101 lések folytán még ugyanazon napon elhalt. M. D. szegény foldmives napszámos, a ki foglalkozása körébe vágó okból távozott hazulról s gyermeke mellett felügyelőt tartani módjában nem állott. C.: Minthogy a tábla helyesen következtette azt, hogy M. D.-t a miatt, mert kis fiát rövid időre az udvarban felügyelet nélkül hagyta, oly mulasztás, mely közönséges gondosság mellett elhárítható volt volna, nem terheli, következéskép a miatt, hogy gyermeke elgázoltatott, bűnvádi felelősség alá nem vonható; másfelől pedig helyesen állapította meg azt, hogy P. J. gondatlanul járt el, midőn szekerével fényes nappal a község utczáján haladva, a szekere elé nem figyelt és eme figyelmetlensége következtében az utczán tartózkodó gyermeket lovaival elgázolta, a mennyiben közönséges gondosság mellett a bekövetkezett baleset eshetőségét előre kellett látnia és igy eme vádlott gondatlanságával M. J. elhalálozása okozati összefüggésben áll: ezek szerint a kir. T. abban a kérdésben, hogy a tárgyául szolgáló tett büntetendő cselekmény tényálladékát megállapihtja-é ? a Btk. megfelelő rendelkezéseit egyik vádlottra nézve sem alkalmazta tévesen. (1905. jan. 26. 772. sz.) A fuvaros felelőssége, habár fáradság folytán jutott is teljes kimerültség állapotába. 252. C.: V. kocsis a köteles gondosságot elmulasztva, az országúton elaludt, tehát öntudatlan állapotba került és ezzel lovait iránvitás nélkül hagyva a sértett elgázolását s ezzel halálát okozta. Jelen esetben beszámításért kizáró okról még akkor se lehet szó, ha v. az előző egész éjjelen át való nem alvás, az egész délelőtti munka és a rendkívüli hőség, következtében jutott teljes kimerültség állapotába mivel nem volt kötelezve fuvarozás teljesítésére, ha pedig ennek daczára is fuvarozott, a gondatlansága folytán bekövetkezett eredményért felelősség terheli. (1905. márcz. 1. 1840. sz.) 296. §. A párviadalra kiállott egyik fél tartózkodása a lövéstől nem szünteti meg a büntetlenséget. 253- (• •: (Jc- T7°-) A Btk. 296. §-ában meghatározóit párviadal vétsége a párviadal megkezdésére való fegyveres kiállással fejeztetik be; és ennélfogva ezen cselekmény büntethetőségét a Btk. 67. 8-ának 1. pontjában körülirt önkéntes elállás nem szünteti meg. Megsértette tehát a törvényt a r.-i kir. járásbíróság annyiban, a mennyiben annak megállapítása daczára, hogy K. M. a pisztolypárbaj megkezdésére fegyveresen kiállott, ezt a vádlottat a Btk. 296. S-á alá eső párviadal vétsége miatt ellene emelt vád alól a Btk. 67. §-ának 1. pontjában foglalt rendelkezés alkalmazásával azért mentette fel, mert K. M. a lövés jogával nem élt. (1905. jan. 26. 767. sz.)