Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)

Btk. 261. I 79 hogy B. K. olyan állapotot színlelt, melynek tárgyi tünetei észlelhetők nem voltak. (1904. márcz. 16. 2496. sz.) 225. 0.: A közvódő szerint a vádlott által a sértettel szemben használt az a kitétel, hogy tisztességtelen politikát üz», ineggyalázónak nem tekinthető. A közvédő ezt abból véli következtetni, mert szerinte «a politika üzése olyan foglalkozás, amelyet nem lehet ugyanazon erkölcsi mértékkel mérni, mint más foglalkozást)). A törvény azonban a becsületet minden irányban oltalmazza és nem tesz különbséget közönséges és politikai becsület között. Az a felfogás pedig, hogy a «politika üzáse», vagyis a közügyekkel való foglalkozás más alapon nyugodhatnék, mint erkölcsieken, a törvénynek az általános erkölcsi nézetekre támaszkodó alaptételeibe ütközik. Ezek szerint a tábla nem tévedett, midőn e nézetét elutasítva, a fenn idézett kitételt a Btk. 261. §-a értelmében meggyalázónak minősítette. (1904. június 1. 5052. sz.) 226. Dr. A. R., mikor P. A.-val a telekkönyvi hivatalban találkozott, P. A.-nak, mert ez őt több száz koronára menő követelése iránt beperelte,, tanuk előtt azt mondotta: «disznóság, hogy őt beperelte, mikor tartozását úgyis megfizeti»; a szegzárdi kir. járásbíróság ítéletével dr. A. R.-t becsületsértés vétsége miatt 60 korona pénzbüntetésre ítélte. A szegzárdi kir. törvényszék vádlott felebbezésére ezen ítéletet jogerős ítéletével megváltoztatta s vádlottat a vád alól a BP. 326. §-ának L pontja alapján fölmentette azzal az indokolással, hogy a vád tárgyává tett kifejezés nem a magánvádló személyére, hanem annak eljárására vonatkozóan használtatott és <<& Btk. 261. §-ában meghatározott meggyalázás fogalma alá nem vonható.» C: A koronaügyész a kir. törvényszék jelzett kijelentésében törvénysértést lát azért, mert «a sértett eljárásának jellemzése annak személyéi e is kihat és ennélfogva a vád alapját képező cselekmény a törvény ellenére nem foglaltatott a Btk. 261. §-a alá». Igazi lágyan, hogy valakinek eljárására nézve tett sértő nyilatkozat annak személyét is érintvén, attól el nem választható; ámde az a kérdés, vajon valamely nyilatkozat arra nézve, akire vonatkozóan használtatott, meggyalázlst foglal-e magában, ennélfogva a Btk. 261. §-a alá vonható-e? csak a fennforgó összes körülmények gondos mérlegelése alapján dönthető el; ez az eldöntés pedig a bíróság önálló és független Ítélkezésének .körébe tartozik. (1904. okt. 26. 8708.) 227. A vádlott nyomtatvány utján azt állította főmagánvádlóról, hogy a zsidó tradicziókat lábbal tiporja, illetőleg hitközségi elnöki minőségében részreliajlóan jár el, hogy továbbá a piaczon megverték. C: E tett büntetendő cselekmény (261. §.) tényálladékát foglalja magában. A semmiségi panasznak azon érvelését, hogy a vallási tradicziók meg nem tartása közfelfogás szerint nem meggyalázói a C. nem fogadja el. A törvény nem csupán az egyénnek mások előtt való becsületét, becsben tartását védi, hanem a személy önérzetét, jogosult ér-