Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)

Btk. 243. és 247. §§. 7! után is e kettős vádat tartotta fenn. A törvényszék azonban v. ama 242- §• tényeiben, hogy a vádbeli alkalommal a személyes szabadságától megfosztott H. J.-et megszurással, tehát testi sértésre irányuló fenyegetéssel arra kényszeritette, hogy himvesszőjét elővéve, az asztal és ágy lábához ütögesse, majd pedig saját himvesszőjét meztelenitve ki, annak megcsókolására és megnyalására kényszeritette, csak oly erőszakot és sanyargatást állapított meg, a mely indokolttá teszi a Btk. 323. §-ának 3. bekezdésében meghatározott súlyosabb büntetés alkalmazását, miért is a vádlottat! a Btk. 242. §-ába ütköző természetelleni fajtalanság vádja alól felmentette és csak a 323. §-ba ütköző vétségében mondotta ki bűnösnek. Minthogy pedig a törvényszék a vádlott cselekményét a Btk. 323. §-ába ütköző vétségnek e szerint helyesen minősítette: a 385. §. 1. b) pontjában meghatározott semm. ok nem forog fenn. (1904. febr. 19. 961.) C: Hh. (1904. nov. 22. 9530.) Lemenő rokonon elkövetett vérfertőzés hivatalból üldözendő. 202. Vádlott nemi ösztönének kielégítése végett 13 éves törvényes leá- 243. §. nyán a leány mellének és nemzőrészének fogdosása által fajtalanságot követett el. A tsz. és T. a Btk. 243. §. 2. p-ban meghatározott vérflertőzte-tés bűntettében mondta ki vádlottat bűnösnek. C: A Btk. 244. §-ának 3. bekezdésében foglalt ama rendelkezés, hogy a bűnvádi eljárásnak csak a szülő vagy gondnok indítványára van helye, a testvérek közötti vérfertőzés és természet elleni fajtalanság bűntettére vonatkozik, a Btk. 243. §-ában meghatározott s a felmenő és lemenő ágbeli rokonok között elkövetett büntetendő cselekmények azonban hivatalból üldözendők lévén, azokra a Btk. 244. §-a 3. bekezdésének rendelkezése ki nem terjed. (1903. nov. 4. 8952.) A tanitó által leánynövendékén elkövetett fajtalanság. 203. Vádlott tanitó tanítványát, midőn egy ízben füzetekkel nála meg- 247. §. jelent, átölelte, megcsókolta, emlőit fogdosta és e közben megmerevedett himvesszőjét hátulról, a ruhán keresztül a leány czombjaihoz addig bökdöste, mig magömlése bekövetkezett. A kérdéses alkalommal vádlott N.-val, mint már előzőleg több ízben tette, ingerkedett, anélkül, hogy ellene erőszakot használt volna. ' ' C: Igaz ugyan, hogy ezekből a tényekből kifolyólag vádlott terhére a szemérem elleni erőszak bűntettének egyik lényeges alkateleme, t. i. az erőszak, illetőleg fenyegetés vagy az öntudatlan állapot, jelen esetben fenn nem forog; úgyde vádlott ténykedései teljesen kimerítik a Btk. 247. §-ának 2. bekezdése szerint minősülő csábítás fogalmát, mert ezek szerint kétségtelen az, hogy vádlott tanítványával szemben a nemi ösztön fölkeltésére, ingerlésére és kielégítésére czélzó cselekményt kezdeményezett; a csábítás pedig nem csupán ígéret, ajándékozás, rábeszélés, hanem minden oly cselekmény által is elkövethető, melynél a fajtalankodás, a törvényben meghatározott személyek, jelen