Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)

68 Btk. 224. és 232. §§. 222- §• koholt végrendelkezés bizonyítására, azaz hamis tanuzásra törekedett rábirni, mert ez a törekvés anélkül, hogy a szándék szavakban kifejezésre találna, konkludens cselekményekkel is elkövethető, a mint azt a vádlott tanuk által jól ismert és előttük helyzeténél fogva tekintélylyel biró földbirtokos N. A. vádlott magatartásának és eljárásának bekövetkezett eredménye tanúsítja: ebből nyilvánvaló, hogy N. Á. vádlott tette idézte elő s eredményezte a vádlott tanuknak a hamis tanuzásra reábirását, mely tette ennélfogva a Btk. 222. §. 2. bekezdésébe ütköző s ennek első tétele alá eső hamis tanuzásra való reábirásra, törekvés vétségét képezi. Minthogy pedig N. A. vádlott a Btk. rendelkezését nemcsak egyszeresen, hianem a tanuk számához képest ötszörösen sértette meg, vagyis a terhére megállapított 5 vétséget követett el: ez a Btk. 96. §-ának tekintete alá eső anyagi halmazatot állapit meg. (1904. ápr. 8. 3169. sz.) A 224. §. 1 pontjának kedvezménye annak is javára szolgál, a ki önként ajánlkozott vallomástételre. 224. §. 192. Vádló semmiségi panaszt használt abból az okból, mert a B. T. K. 224. §-ának jogkedvezménye csak abban az esetben alkalmazható, ha a tanú birói kényszer folytán köteles vallomást tenni; R. Zs.-né pedig önmaga kérte a sommás perben eskü alatt kihallgatását. \ C: Vádlott az általa néhai B. M. örökösei elleni 5200 korona s járadék iránt folyamatba tett sommás perben saját kérelmére eskü) alatt kihallgattatott arra, hogy a kereset alapjául szolgáló A) a. kötelezvény és tartalma való, hogy ezt a kötelezvényt B. M. sajátkezüleg aláirta és hogy R. Zs.-né a kereseti 2600 frtot B. M.-nak} leolvasta. Ezen eskü alatt tett vallomása a bűnvádi perben hamisnak bizonyult ugyan; mindazonáltal tekintve, hogy R. Zs.-né vádlott a valónak megvallása által magánoküathamisitás gyanújával terhelte volna magát; tekintve továbbá, hogy a Btk. 224. §-ának 1. pontjában meghatározott mentességre nézve sem a most jdézett törvényszakasz, sem azl 1893. évi XVIII. tcz. 221. §-a semmiféle megszorító rendelkezést nem tartalmaz, jelesül a büntetlenséget nem köti ahhoz a feltételhez, hogy a vallomás tételének kötelessége a törvény parancsoló rendelkezésén alapuljon: mindezeknél fogva a tábla helyesen alkalmazta a törvény megfelelő rendelkezését, a midőn R. Zs.-né vádlottat a büntethetőséget kizáró ok miatt felmentette. (1903. szept. 1. 7353.) Gyengeelméjü növel véghez vitt közösülés. Felmentés. 232. §. 193. C: Vádlott erőszak alkalmazása nélkül közösült a nem ellenkező nagykorú D. Emmával. Igaz ugyan, hogy a megfiyelő orvosok véleménye alapján azt is tényül fogadta el a tábla, hogy D. Emma veleszületett butaságban szenved. E körülmény azonban a vádlott ellenében a Btk. 82. §-a értelmében be nem számitható, mivel e nő elmetehetségének korlátoltsága nem oly fokü, hogy őt a minden irányban,