Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)

Közigazg. bíróság pénzügyi határozatai. 27 csak a vásártartási és helypénzszedési jog, hanem a királyi ósTjáradékad6 ikisebib haszonvételek sincsenek felemlítve; mindazonáltal az a joggyakorlat, mely az 1875. XXII. törvényczikket megelőző adótörvényeink alapján fejlődött ki, s mely szerint a vásártartási és helypénzszedési jogból eredő jövedelem I. osztálya jövedelemadó alá vonatott, az 1875. XXII. törvényczikk életbelépte után is fentartatott s amennyiben ez a jog kiváltságon vagy más magánjogi czimen alapult, a korábbi I. osztályú jövedelmi adó "helyébe lépett tőkekamat- és járadékado alá lett vonva. Miután a vásártartási és helypénzszedési jog nem a földbirtokkal összefüggő jogosítvány volt, "hanem külön adományoztatott, s már a telekkönyvi nyiltparanes behozatala előtt is a földbirtoktól különválasztott birtoklás tárgya lehetett, s nincs loly törvényünk, mely azt kifejezetten királyi kisebb haszonvételinek nyilváfaitaná, e jogok természete tekintetében külömböző Ijogfe'líogások foglaltak ugyan helyet, annyi azonban kétségtelen, hogy adózás tekintetében a kisebb királyi haszonvételek tágabbi értelemben vett jogkörébe 'tartozónak tekintetvén, e czimen az az állandó joggyakorlat fejlődött ki, hogy adó alá Vonatott. . i ! ; [-;!'[ ' f ' jvTTi üilí Kormányhatósági engedélyek nemcsak városokat, hanem legyes községeket is igen gyakran felhatalmaztak a vásártartási és helypénzszedési jog gyakorlására, abban az esetben is, ha erre magánjogi czimük nem volt, sőt oly városokban és községekben is, amelyek magánjogi czimen jogositva voltak e jogok gyakorlására, azok jogköre . lényegesen kiterjesztő tett, amennyibeli a korábban magánjogi czimen gyakorolt jognál meszszebbmeno jog, több viásárhak! ivagy hetivásárnak tartása, más és magasabb helypénzeknek szedése lett megengedve. Különösen att| törvényhatósági és rendezett tanácsú városokra nézve állott elő ez a szélesebb körű jogkiterjesztés, midőn az 1871. évi XVIII. törvényczikk 13. §. és 121. §-a, később az 1886. évi XXI. törvényczikk 15. §-a, az 1886. évi XXII. törvényczikk 132. §-a s a fővárosra nézve az 1872. évi XXXVI. törvényczikk 10. §-a a károsok által szedhető, illetőleg igényelhető különböző vámok, illetékek és közszolgáltatások között egyenesen a helypénzeket ijelölték meg a közszolgáltatások igénybe vehetői forrásai gyanánt. Még inkább fokozta e jogkiterjesztést az 1890. évi I. törvényczikk életbe lépte óta általánosabban kifejlődött az a gyakorlat, mely a vámokat és kövezetvámokat a helypénzekkel