Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)

Bp. 385. §. 2. p. 245 tandó, a Btk. 91. |§-a alkalmazására pedig a feltétel nem forgott 385- §• I') fenn: a vádlottnak azon alapon használt semmiségi panaszát, hogy a büntetést súlyosnak tartja, valamint a védőnek semmiségi panaszát, hogy a bíróság a 'Btk.-nek legalább a 91. §-át nem alkalmazta, hogy tehát a büntetés súlyosbításánál a törvényben vont határt nem tartotta meg, alaptalannak kellett tekinteni s mint ilyent, el kellett 'utasítani. (1904. ápr. 28. 3978. sz.) 675. C: Al Bp. 385. §-ának 2. és 3. poncánál fogva bejelentett semmiségi, panasz alaptalan. Mert a megállapított gyilkosság bűntettére a Btk. 278. §-ában előirt -halálbüntetés helyett, a 20. életévét még egészen be nem töltött vádlottra a Btk. 87. §-a szerint, határozott ideig tartó, tehát 15 évig terjedhető fegyházbüntetés lévén alkalmazandó, a fegyházbüntetésnek a Btk. 90. ,§-ának felhívásával 15. évben történt kiszabásával a törvényben vont határ megtartatott: továbbá, mert enyhítő körülmények hiányában a 92. §. alkalmazásának feltételei egyáltalában nem forognak fenn. (104. május9 26. 4871. sz.) 676. C: A Bp. 385. §-ának 2. pontjára alapított semmiségi ok nem forog fenn, merít a T. a .vádbeli cselekménynek a 92. §. alkalmazásával a 20. §-ára való tekintettel vétséggé 'való minősítésével, helyesen alkalmazott mellékpünzbüntetést, mert a vétséggé lefokozott .vádbeli cselekmény oly elbírálás alá esik, mintha az eredetileg vétség volt volna s igy la> súlyos testi sértés vétségre előszabott büntetés alkalmazandó. Ezzel a rendelkezésével a Tábla a Bp. 387. §nát sem sértette meg, mert a Vádlott fogházbüntetését a 'kiszabott pénzbüntetés helyett esetleg foganatba veendő fogház mértékén alól leszállította s ekként a pénzbüntetés alkalmazásával nevezett vádlott büntetését, jnely terhére különben felebbezéssel megtámadva nem volt, nem szigorította. (1904. okt 5. 8161. sz.) j) a büntetés helytelen alkalmazása miatt az alsőfoku ítélet megsemmisítése; 677. G: Minthogy a Ktk. 88. §-ában meghatározott szerencsejáték által elkövetett kihágásra csupán pénzbüntetés van megállapítva s igy az a Ktk. 15. §-ának '2. p.-ja alá eső önálló büntetést képezvén, áz A. J. vádlottra a Ktk. t88. §-a alapján kiszabott 10 kor, pénzbüntetés behajthatlanság esetén a Ktk. 22. .§-a értelmében elzárásra lett volna átváltoztatandó; az alsóbiróságok tehát az által, hogy ama pénzbüntetést behajthatlanság esetében a Btk. 53. •§-& alapján börtönbüntetésre változtatták át, aminek a most idézett §. 2. bek. értelmében is csak az esetben lett volna helye, ha a pénzbüntetés mellékbüntetést képezett volna, a büntetési tétel meg nem tartása folytán a Bp. 385. §-ának 2. pontja rendelkezését sértették meg. (1903. ápr. 7. 3136. sz.)