Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)

240 Bp. 385. §. 1. c) p. • §• !• c) lónak elfogadott tényből a T. helyesen következtette azt, hogy vádlottak nem bírtak elég belátási képességgel arra, hogy az őrizetlenül .talált pályakocsit mozgásba hozniok tilos és hogy abból esetleg közvetlenül vagy közvetve veszély is származhatik; tekintve, hogy ezek szerint a beszámithatóságot kizáró ok vádlottak javára meg lévén állapitható, ebből folyólag az is megállapítható, hogy a vádlottak terhére büntetendő gondatlanság annál kevésbbé forog fenn, mert a vádlottak azt előre be nem láthatták s igy arra nem is gondolhattak, hogy mikor a pályatesten játszadozva, a pályakocsit a vágány emelkedettebb helyére feltolták s arra felülve, a lejtőn lekocsikáztak, a pályatest mellett vivő közlekedési "utón kocsi fog elhaladni, melynek lovai a pályakocsitól megijednek s az azon ülő elhalt sértett, a kocsis azon figyelmeztetése daczára, hogy «baj nincsen», a kocsiból mégis kiugrik és pedig oly szerencsétlenül, hogy éppen a lefelé futó pályakocsi elé, a vágányra esik, s a kocsi el fogja gázolni. Tekintve, hogy ezekhez képest a bíróság akkor, mikor a vádlottat felmentette, a büntető törvény megfelelő rendelkezéseit nem alkalmazta tévesen: (ugyanezért a sértett által emelt semmiségi panasz, mint alaptalan, a BP. 437. §-ának 4. bek. értelmében elutasítandó volt. (1904. okt. 18. 8492. sz.) 664. C: A1 Bp. 385. §. 1. c) pontiára alapított semmiségi* panaszt el kellett lutasitani, mert a T. nem állapított meg oly tényt, hogy vádlott a cselekményt a jogos védelem határának félelemből, ijedtségből származott tulhágásából követte el, sőt ellenkezőleg azt állapitota meg, hogy N. L. már távozni akart lakásából, mikor őt több lépés távolról az első lövés érte. (1903. decz. 22. 10.358. sz.) 665. A közvédő a T.-nak másodfokú ítélete ellen a B. P. 385. §-ának 1. c) p.-ja alapján azon az okon jelentett be semmiségi panaszt, mert szerinte a bűnvádi eljárás megindítását és a vádlott büntethetőségét kizáró ok forog fenn. Ugyanis: a bűnvádi eljárás megindítását kizáró ok gyanánt azt a körülményt hozta fel, hogy a magáninditványra jogosított sértett inditványt nem terjesztett elő, a büntethetőséget kizáró ok gyanánt pedig azt hozta fel, hogy a sértett az elsőfokú főtárgyaláson nem jelent meg, miből következtethetőnek véli. hogy a gértett a vádlott megbüntetését nem kívánja. C: Minthogy gróf K. F. sértett az ispánját, S. P.-t az indítvány megtételére megbízta, az ispán pedig ennek folytán az indítványt a csendőrörsnél, mint a BP. 90. §-ának 2. bek. szerint annak elfogadására köteles hatósági közegnél előterjesztette; a Btk. 110. §-ában, illetve a BP. 3. §-ában meghatározott kizáró ok nem forgott fenn.; minthogy továbbá a megindított bűnvádi eljárásban nem a sértett mint magánvádló, hanem az ügyészség képviselte a vádat; az a körülmény tehát, hogy a sértett a főtárgyaláson nem jelent meg, nem volt az eljárás folytatását vagy a büntethetőséget kizáró* ok, mert a törvényben nincs oly rendelkezés, amely a sértettnek a főtár-