Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)

22 Bp. 384. §. 9. p. 384. §. 9. p. = Azonos: 902. decz. 2. 9654.; 1. még a 432. §. 4. bekénél. védő a semmiségi panaszt amiatt jelentette be, hogy az esküdtbíróság vádlottra vonatkozólag a szándékos emberölés bűntettében való részességre vonatkozó kérdés föltételét hivatalból elrendelte, már pedig a Bp. 353. §-nak 5. bek. szerint a javaslatba hozott kérdések elfogadása, kiegészítése vagy helyesbítése tárgyában a bíróság határoz, a Bp. 356. §-a szerint pedig vádlottra vonatkozólag a szándékos emberölés bűntettében való részességre vonatkozó kérdés feltétele hivatalból szükségképen elrendelendő volt (904. okt. 25. 8691.); 617. a 355. §. 8-ik bek. szerint a főkérdés ama tényállás és törvény szerint szerkesztendő, melyen a vádhatározat alapszik; a Btk. 281. §-ában meghatározott büntetendő cselekménynek alapul szolgálható tényállás azonban sem a vádiratban nem foglaltatik, sem a főtárgyalás adatai nem nyújtottak arra alapot, ennek a javaslatba hozott kérdésnek feltétele tehát a B. P. 361. §. léirt.-ben a törvényből meritott ok alapján tagadtatott rneg. (904. okt. 25. 8691.); 618. ez esetben a tanukihallgiatást a bírióiság a 393. §. adta jogánál fogva a az ítéletében foglalt helyes indokokból tagadta meg1. Védőnek a miatt bejelentett semmiségi panasza, mert arra nézve, hogy védettje a vádbeli első lopás idején otthon az istállóban kártyázott, a főtárgyaláson egy uj tanura hivatkozván, •— annak kihallgatását a bíróság mellőzte, azért alaptalan, mert a már kihallgatott tanuk, kik állítólag a vádlottal kártyáztak, nem bizonyították azt, hogy a kártyázás a lopás elkövetése idejében történt, és egy tanúnak kedvező vallomásával a vádlott alibije, a lefolyt hosszú idő multán elfogadhatókig bizonyítható nem volna; s e szerint a tanúkihallgatás lényegtelén s az eljárást t czéltalanul késleltetné (1906. nov. 16. 9364.); 619- a felolvasott iratok (tűzoltósági iratok és végzések) azon tény valóságának igazolására szolgáltak, hogy vádlott a tűzoltó-egylet megbízásából irta czikkét. Minthogy ugyanis vádlottnak e körülményre náizve a valóság bizonyítása jogerősen megengedtetett: a nevezett iratok, mint a büntethetőséget kizáró körülményre vonatkozók, a védelem érdekében olvastattak fel s igy azoknak felolvasása a vád jogos érdekeit nem sértette. (1904.. decz. 6. 9980. sz.); 620. belföldi jogszabályokat a törvényben meghatározott esetek kivételével, milyenek pl. az 1893:XVIII. t.-cz. 63. §-ában felsorolt esetek, bizonyítani nem szükséges. Azoknak ismerete az 1869: IV. t.-cz. 19. §-a értelmében a birói hivatallal járó kötelesség. A jogszabályokra tehát elegendő hivatkozni. A mennyiben pedig az esküdteknek e részben való kitanitása szükséges, ugy ez perrendszerüen a Bp. 363. §-ában előirt elnöki útmutatással történik. A jogszabályokat tartalmazó rendeletek és elvi határozatok fölolvasásáriak, illetőleg beszerzésének mellőzése tehát nem sértette a törvénynek valamely elvét vagy a védelem jogos érdekeit. (1904. decz. 28. 10710. sz.) 621. Vádlottak különvédője a felebbviteli főtárgyaláson a b'zonyitásnak kiegészítését indítványozta s megjelölte, hogy milyen uj bizonyítékokra és mily irányban kívánja a bizonyítás felvételét elrendelni, ennek daczára a kir. ítélőtábla az indítványozott bizonyítás felvételét, nem ugyan közbenszóló határozattal, hanem ítéletébe foglaltan abból az indokból tagadta meg, hogy «a bizonyítani kivánt ténykörülményeket az ügy eldöntésére nézve lényegtelennel' találja s mert a mennyiben az a tanuk vallomásának hamisságára vonatkozik, ez a körülmény csakis perújítás alapjául szolgálhat.»