Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)

220 Bp. 384. §. 9. p. 384. §. 9. p. tén nem voltt; végül mert vádlottnak az a kérelme, hogy elkobzott fegyveréből kiszedett, állítólag ujságpapirosból állott fojtás a vizsgálóbírótól beszereztessék, szintén indokoltan tagadtatott meg, mivel a kérdéses fojtásnak beszerzése az ügy és a bünösségf eldöntésére befolyással nem lehetett és igy e kérelem telejsitésének megtagadása által a törvénynek a védelem szempontjából lényeges valamely elve vagy rendelkezése sérelmet nem szenvedett (902. jun. 16. 578.); 604- a bíróságilag megállapított kérdések felolvasása és a védők meghallgatása után az esküdtek a tárgyalás félbeszakításával felhivattak arra, hogy a kérdések netáni kiigazítása, megváltoztatása vagy ujabb kérdések feltevése iránt előterjesztést tehetnek, mire az esküdtek kijelentették, hogy más kérdések feltevését nem kívánják, miből nyilvánvaló, hogy az esküdtek határozata a védők ajánlotta kérdések feltétele mellett sem lett volna más, mert ha csak egy esküdt is azon nézetben lett volna, hogy az erős fölindulás vagy éppen az öntudatlanság, avagy elmezavar esete látszik fenforogni, módjában volt e nézetének dnditvány alakjában kifejezést adni. (1902. jun. 25. 6156.'); 605. a C. ugy találta, hogy az illető tanuk vallomása az ítéletre nem lehetett befolyással s igy a panaszolt sérelem a védelem érdekét nem sérti, mert íá /tanuk egyike sem ténytanu, áz az egyik sem tett közvetlen bizonyságot arról hogy néhai D. L.-t ki bántalmazta, sőt K, B., ÍM. B. csak'' egy' másik tanúnak, D. B.-nek csak bíróságon kívül tett nyilatkozataira vonatkozóan tettek vallomásokat, melyek azonban D. B.-nek felolvasott vallomásától eltérők s eszerint nyilvánvaló, hogy a bíróság a törvény rendelkezését nem sértette meg akkor, amikor e tanuknak esküre bocsájtását mellőzte (903. máj. 13. 4340.); 606 tanúnak a. megesketését az esküdtbíróság törvényből merített indokokból rendelte el s oly tény nem fogadtatott el valónak, amelyből az volna megállapítható, hogy a bíróság a törvény rendelkezéseit tévesen alkalmazta (903. máj. 14. 4409.); 607. az amiatt bejelentett semmiségi panasz, hogy a Curiának a kérdéses ügyben hozott végzéseinek felolvasása, vádlottak és védőik indítványozása ellenőre el nem rendeltetett, azért nem volt alaposnak tekinthető, mivel e rendelkezés a 313. §-on alapulván, a védelem érdekét annál kevésbbé sért hette, mert az egész ügv újból az esküdtbiróságnak más birói és esküdt tagjai előtt tárgyaltatott (903. máj. 14. 4409.); 608. a bizonyítási eljárásnak indítványozott kiegészítésével a már kihallgatott terhelő tanuk szavahihetőségének, vagyis a tanúvallomások bizonyít/ nyitás eredménye felett a B. P. 324. §-ának rendelkezése értelmében határoz s ehez képest a kihallgatott tanuk terhelő vallomásának bizonyító erejét szabadon mérlegeli: s minthogy a bíróság ugy a terhelő tanuk vallomásának, valamint az egyéb terhelő adatoknak is gondos mérlegelésével állapította meg, hogy vádlottak a vádbeli cselekményt valóban elkövették; ezek szerint vádlott védője részéről a bizonyító eljárás kiegészítése végett előterejsztett indítványnak mellőzése a bíróság meggyőződésére, tehát az Ítéletre is befolyást nem gyakorolt, sem pedig a törvénynek a védelem szempontjából lényeges rendelkezését vagy elvét nem sértette meg. (903. okt. 1. 8067.); 609> a védő által indítványozott tanúkihallgatás el nem rendelése miatti semmiségi panasz megszűnt azáltal, hogy védő az Ítéletbe belenyugodott, — semmiségi panasz pedig csak az itélet ellen használható (903. decz. 2. 9720.);