Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)

Btk. 463., 468. és 470. §§. 159 Tekintve még, hogy vádlott a sikkasztással összefüggésben a 463. §• hamis jelentés beterjesztésével a Btk. 393. §-ába ütköző közokirathamisitást is elkövette: ekként a sikkasztás a Btk. 463. §-a alá esik. (1904. jan. 20. 548. sz.) Biró passiv megvesztegetésében részes bűnsegéd cselekménye nem a 465,, hanem a 468 §. alá esik. 465. C: S. Á. vádlott és védője írásban is indokolt semmiségi pa- 168. §. naszszal éltek a BP. 385. §. 1. b), 2. pontja alapján amiatt, hogy a nevezett terhére megállapított büntetendő cselekmények nem minősíttettek a Btk. 465. §-ába ütköző vétségnek és ihogy a büntetés nem a vétségnek megfelelő fogházban szabatott ki. Ez a perorvoslat azonban alaptalan, mert vádlott a kir. tábla által valóknak elfogadott tények szerint 5 esetben, mint ~dr. S. K. törvényszéki biró vádlottnak megbízottja, megelőzött egyetértéssel, ennek nevében, a hivatalánál fogva teljesítendő cselekményeért a peres felek által való megvesztegetést szándékosan és tudatosan előmozdította, közbenjárásai által mindig jutalmat követelve. Minthogy a kir. táblának megállapítása szerint vádlott azt is tudta, hogy vádlott-társa, kinek vádbeli cselekményeit előmozdította, kir. törvényszéki biró, a birói minőség azonban nem tartozik a Btk. 74. §-ában emiitett személyes tulajdonságok vagy körülmények közé; hanem tárgyilagos ismérvét képezi a Btk. 468. §-ában meghatározott bűntettnek: a bíróság a Btk. megfelelő rendelkezését nem alkalmazta tévesen, midőn S. Á. vádlottnak tetteit a Btk. 69. §-a 2. pontjára való figyelemmel a Btk. 468. ,§-a alapjai! minősítette és ezekért a szabadságvesztés összbüntetést ez utóbbi §. rendelkezésének megfelelően a Btk. 72. §-ára való figyelemmel szabta ki egy évi börtönben. (1904. okt. 21. 8532.) Aktiv megvesztegetés. Bűnösség. 466. W. M.-né az ónodi országos vásár alkalmával J. M. és N. S. szolga- 470. §. latot teljesítő csendőröknek 4 koronát igért azért, hogy elnézzék azt, miszerint ő magasabb helypénzt szed, mint az megengedve van. C: E valóknak elfogadott tények büntetendő cselekménynek (Btk. 470. §.) tényálladékát megállapítják. (1904. évi január 12. 309. sz.) 467. Midőn vádlott az eljáró főszolgabírótól a tárgyalás elhalasztását kérte és a főszolgabíró a vádlott kérelmét, mint már az idő rövidsége miatt nem teljesithetőt megtagadta, a szolgabírónak felajánlott egy drb. 10 koronás aranyat azért, hogy a tárgyalást napolja el. A T. e tényben a Btk. <470. §-ábla ütköző megvesztegetés vétségének tényálladékát abból az okból nem találta felismerhetőnek, mert szerinte a szolgabíró az elnapolásra fel volt jogosítva s ennek engedélyezése egyáltalában nem volt s nem is lehetett kapcsolatos a hivatali kötelesség megszegésével. C: A fenforgó esetben a szolgabíró a 9 órára kitűzött tárgyalást fél órával előbb, a vádlott magánérdekéből s annak magánkérelmére