Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)

Btk. 417. és 418. §§. 149 kötelességüket megszegték volna, terhükre rótt mulasztásokban a Btk. 417. §. 416. §-ának 1. pontja alá eső vétkes bukás vétségének az az alkotó eleme, hogy a társaság az ő gondatlanságuk által jutott fizetésképtelenségbe, vagy a vagyonhiány e miatt is emelkedett, fenn nem forog. (1904. márcz 11. 2243.) Idegen eb jogtalan lelövése. 444. Vádlott panaszosnak kolonczczal ellátott kutyáját a panaszos haszon- 418. §. bérletéhe? tartozó földön lelőtte és pedig nem akkor, a mikor a kutya a vádlott lovaira ugrott és azok testi épségét veszélyeztette, hanem akkor amikor az a kutya már visszamenőben, vagyis a kocsitól távozóban volt. C.: Minthogy ebből a tényállásból nyilvánvaló, hogy a vádlott vagyona, lugy mint lovai megvédésére a kutya lelövése már szükséges nem volt, Vagyis megsemmisítése szándékos és jogtalan lévén, a büntetőjogi beszámítás alá eső dolus sem hiányzik, a vád alapjául szolgáló tett a Btk. 418. §-ába ütköző vétség ismérvét kimeríti. (1903. deczember 29-én, 10.519. sz.) Kóbor eb lelövése. Fölmentés. 445. C. Abból a tényből, hogy a vádlott által lelőtt eb nem nyájőrző, de házőrző eb volt, hogy az idegen vadászterületen járt, felügyelet alatt a vádbeli tett elkövetésekor nem állt: az 1883: XX. t.-cz. 3 4., 16. és 17. §-okra tekintettel az a jogi következtetés vonandó, hogy az eb kóbor ebnek tekintendő, s e szerint ugy az idézett vadászati törvény 14. §-a, mint az 1894: XII. t.-cz. 90. §-ánál fogva a vádlott által jogosan volt elpusztítható. A kir. törvényszék által felhozott azok a körülmények, hogy a főmagánvádló tanyája, hol az eb házőrzésre használtatott, a vádlott őrizetére bizott idegen terület közelében fekszik, hogy az eb a tanyától 180 lépésnyire lövetett agyon, hogy a vádlott tudta, kié az eb, hogy az kolonczczal volt ellátva, nem voltak figyelembe vehetők, mert ezek a körülmények nem ismérvei egy eb kóborlásban létének vagy nem létének. Vádlott tehát az ingórongálás vádja alól fel volt mentendő. (1904. nov. 22. 9544. sz.) Szabad téren levő kisebb mennyiségű terménykészlet felgyújtása. 446. C: Tekintve, hogy az egyenkint 30, ,60, 80, 100, 120, 20 K, tehát 100 koronánál nem nagyobb értékű, ennek folytán nagyobb mennyiségűnek nem mondható ama terménykészletek, t. i. azok a szalmapelyvakazlak, melyeket a vádlottak az esküdtek feleletei szerint szándékosan felgytajtottak, a község belterületén fekvő lakóházak gazdasági Udvarán Voltak, azonban az esküdtbíróság ítéletében nincs valónak elfogadva oly tény, melynek alapján azt lehetne kimondani, hogy a most jelzett öt terménykészlet vagy közülök valamelyik nem szabad téren, hanem az 1888. évi Bm. r. ellenére házak között feküdt, vagy hogy amaz öt terménykészletnek vagy közülök valamelyiknek felgyújtása által nagyobb nagyobb mennyiségű terménykészlet is, vagy