Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

74 Magánjog; ugy f°g maradni, hogy abból éljen; de minthogy a statútum az öz­vegyi jog megszorításáról nem rendelkezik, az özvegyi jog korlátoz­hatása tekintetében a kiegészítő szabályokat az országos jogban kell keresni. A k i r. törvényszék: Az id. törv. szab. 17. §-a szerint a 14., 15., 16. §§-ban foglalt hitvestársi öröklésre, özvegyi öröklésre és özvegyi jogra nézve a jászkun kerületekben fennállott szabályok ott jövőre is zsinórmértékül szolgálnak. Az ekként irányadó jászkun statútum 1. §-a szerint pedig az özvegy asszony férjének halála után, ha a fér: máskép nem rendelkezik, annak jószágában benn maradhat. A statútum által biztosított joga van tehát ahhoz, hogy az őt abból ki nem záró férj hagyatéki javait özvegyi jogon haszon­élvezhesse. És minthogy a statútum az özvegyi jog megszorításá­ról nem rendelkezik, következőleg a jog korlátozását a leszármazó örökös nem jogosított követelni, miután az általános törvény a kivé­telessel szemben hatálytalan, ugyanazért felperest a jászkun statú­tum hatálya alá eső alperes özvegyi jog megszorítása iránti kerese­tével elutasítani kellett. A k i r. ítélőtábla: Az ideiglenes törvénykezési szabályok 17. §-a szerint érvényben fentartott jászkun V. statútum 1. szakasza az özvegyi jogra nézve csak azt a rendelkezést tartalmazza, hogy az özvegy asszony férjének halála után, ha a kereső fél másképpen nem rendelkezett, annak jószágában csak ugy fog maradni, hogy abból éljen, nem pedig mint tulajdonos, az özvegyi jogból folvó haszonélvezet terjedelméről azonban ez a statútum tüzetesen nem rendelkezik, a miből következik, hogy a statútum nem ölelvén fel az egész jogrendszert minden részletében, az özvegyi jog korlátoz­Itatása tekintetében a kiegészítő szabályokat az országos jogban kell keresni, ez utóbbi szerint pedig az egyenes leszármazók kérel­mére korlátozható az özvegyi jog, ha a korlátozhatásnak abban elő­irt feltételei fenforognak. Mindezeket figyelembe véve, megváltoztatandó volt az első­fokú bíróságnak az ítélete és kimondandó volt, hogy felperes kere­sete egyedül a jászkun V. statútum 1. §-a alapján el nem utasítható. Curia: indokaiból helybenhagyta. (1904 február 16-án 3972.) 202. A jászkun statútum az özvegyi jog korlátozásáról kifeje­zetten nem intézkedik ugyan, de ama rendelkezéséből, hogy a jász­kun özvegy, ha férje másképp nem rendelkezett, annak jószágában csak ugy maradhat, hogy abból megéljen, önként következik, hogy az özvegyi jog tartalma és terjedelme nem terjedhet többre, mint a megszorított magyar özvegyet ebbeli jogából folyólag megillető lakás ós tartás. — Abban az esetben, midőn a közös háztartás mái a férj életében megszűnt, az örökösök az özvegyi jog érvényesítése iránt folyamatba tett kereset megindításáig jóhiszemben levőknek tekintendők', minélfogva a haszonvételek pénzbeli ellenértékét csak ezen naptól kezdve kötelesek megtéríteni. (Curia 1904 szeptember 9. 6630/903. sz. a.)

Next

/
Thumbnails
Contents