Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

"4 Magánjog. peres felek ágy- és asztaltól hat hónapra elválasztattak, és hogy a tanuk beigazolták, miként alperes a felperestől eltávozott és idegen férfival él házközösségben ; tekintve továbbá, hogy alperesnö a perben nem védekezett és igy az ügygondnok védelméhez csatlakozónak volt a pts. 112. §-a értelmében tekintendő; tekintve végre, hogy a kiskorú gyermekek törvénytelen származására egyéb bizonyíték, mint az ügygondnok részéről ajánlott és felperes által elfogadott főeskü, — nincs, ennélfogva a főeskü felperesnek megítélendő és annak le, vagy le nem tételétől volt a per kimenetele függővé teendő. A k i r. i t é lő t á b la: Az elsőbiróságnak ítéletét helybenhagyja; indokai alapján és ezeken felül még azért, mert a kihallgatott tanuk egybehangzólag vallják, hogy R. Sándorné, szül. S. Léni az alatt az idő alatt is, mig férjével közös háztartásban élt, G. Dénessel belső szerelmi viszonyt folytatott s férjét magához nem engedte, miáltal valószínűsítve van, hogy a kiskorú gyermekek nem a felperestől származnak. A m. k i r. C u r i a: Mindkét alsóbiróság Ítélete a kiskorú R. János és Zsigmond törvénytelen származását tárgyazó részében megváltoztattatik, s felperes keresetével feltétlenül elutasittatik, s az ítéleteknek az anyakönyvvezetővel közlését tárgyazó rendelkezés hatályon kívül helyeztetik. A perhez csatolt anyakönyvi kivonatok szerint a törvénytelen származásúnak kimondatni kért kiskorú R. János és Zsigmond nevü ikergyermekek 1903. január 6-án születtek, ezeknek fogamzási ideje tehát 1902 márczius 6-dika és az évi július 6-dika közti időre esik. Tekintve, hogy felperes és a kiskorú gyermekek anyja, elsőrendű alperes felperesnek kereseti előadása szerint, valamint a beszerzett válóper adatai szerint mint házasfelek 1902 április 24-ig éltek együtt, s igy a fogamzási idő egy része a felek együttélésére esik; tekintve, hogy ezzel szemben sem a kihallgatott tanuknak az a vallomása, hogy elsőrendű alperes az együttélés alatt idegen férfiúval szerelmi viszonyt folytatott, s felperessel közösülni nem akart, sem elsőrendű alperesnek a válóperben tett az a kijelentése, hogy a- kiskorú gyermekek nem felperestől származnak, figyelembe nem vehető, mert felperes azt, hogy a közösülés az együttélés idején elsőrendű alperessel lehetetlen volt, nem bizonyította, az esküvel való bizonyítás pedig erre a körülményre egyéb bizonyíték hiányában sem foghat helyt, felperes keresetével feltétlenül el volt utasítandó. (1904 június 28-án 3250/904. P. sz. alatt.) Kereset, idézés, perújítás. 179. Minthogy a házassági törvény 67. §-a szerint érvénytelenség esetén a házasságot ugy kell tekinteni, mintha meg sem köttetett volna, mig bontó pernek előfeltétele egy jogszerüleg kötött és meg nem támadott házasság létezése, a jogalapoknak eltérő voltánál s az ítéletekben befoglalandó bírói megállapítás teljesen különböző voltánál fogva, az érvénytelenségi kérelemben a bontási kérelem benfoglaltnak nem tekinthető. (Curia 1903 okt. 13. 7281.)