Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)
502 Közigazgatási biróság. Ö felségét a királyt, mint az igazság forrását, a magyar közjog szerint mindenkor megillette és megilleti, s ez a jog magában foglalja a büntető határozatok közjogi hatásának egészben, vagy részben való megszüntetését. Igaz ugyan, hogy a jogforrások a kegyelmi jogot csakis a bűncselekményekre vonatkozólag emiitik; e jogforrások azonban oly időből erednek, mikor a fegyelmi büntető jog, mint ilyen még nem létezett és nincs oly törvény, a mely a kegyelmi jog gyakorlását a fegyelmi véetségeknél kizárná, a joghasonlatosság pedig annak gyakorolhatását nyilván megkívánja, tekintettel arra, hogy a fegyelmi Ítéletekben is részben ugyanolyan büntetések alkalmaztatnak, miként a bűnügyekben mellékbüntetésül szabatnak, mint a pénzbüntetés és a viselt hivatal elvesztése; ha tehát — a mint ez a B. T. K. ng. §-ából is kétségtelen —• a bűnügyekben kiszabott ilyen mellékbüntetések elengedésére a kegyelmi felségjog kiterjed, szükségképen következik, hogy a fegyelmi vétségek miatt kiszabott hasonló büntetések elengedése sem lehet elzárva a kegyelmezési jog előtt, s az ily büntetések közjogi hatását a megkegyelmezés ugyancsak egészben vagy részben megszüntetheti; és tényleg O Felsége kegyelmi jogát a fegyelmi büntetésekkel szemben is állandóan gyakorolja és gyakorolta. Minthogy pedig a törvényhatósági alkalmazottak szolgálati viszonya nem magánjogi, hanem közjogi alapon nyugszik; ebből a viszonyból származtatott minden igény közjogi jellegű és igy a fegyelmi büntetésnek az ilyen igények elvesztésére vezető hatása szintén közjogi jellegű; következésképen a királyi megkegyelmezés ezt a hatást is megszüntetheti, s a jelen esetben — a kegyelmezést tudató leirat szerint — a panaszló nyugdíj igénye tekintetében tényleg meg is szüntette. A megkegyelmezés megtörténtével tehát a panaszló nyugdíjigénye érvényesítésének nem áll többé útjában a M. vármegye „nyugdíjazási szabályzat" 24. §-nak az a rendelkezése, hogy a ki büntető vagy fegyelmi bírósági ítélettel hivatalvesztésre ítéltetik, nyugdíjra való jogát elveszti. (2234/1904. K. szám.)
